Szerelmünk Záloga

50. Összeomlott falak

(a zenét ajánlom az olvasáshoz <3)

-- Beszélni szeretnék veled. Gyere ide, légy szíves. - int a fejével, hogy menjek oda hozzá.

-- Igen, professzor úr. - majd kimért léptekkel indultam el az emelvény tetejére, még mindig pillantások kereszttüzében sütkérezve.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

Mikor évmillióknak tűnő másodpercekkel később felértem a tanárokhoz, mindegyikük sajnálkozó pillantást vetett rám. Én nem értettem, hogy miért viselkednek ilyen furán.

Nem is sejthettem..

Dumbledore finoman átkarolta a vállamat csontos ujjaival, majd az emelvény végére masírozott velem. Az diákok felől kíváncsi sutyorgás hallatszott.

-- Diana, el kell valamit mondanom, ami nagyon sürgős. - kezdte az ősz szakállú varázsló.

-- Tessék csak, professzor úr. - biccentettem, hátha kinyögi végre, hogy mi az a fontos és halaszthatatlam dolog.

-- De lehet, hogy nem itt kéne ezt megbeszélnünk.. Nagyon aggasztó az ügy. - pillantott körbe a teremben. - A volt mentorodról van szó.. Vagyis.. Csak volt.

-- Mr. Griwold? Ezt meg, hogy érti? Mr. Griwold bajban van? Mondja el kérem! Most azonnal! - estem kétségbe.

-- Lehet, hogy ezt az ügyet, Miss Sparks tényleg nem itt kéne megtárgyalnunk.. Túl sok a kíváncsi fül. - akadékoskodott.

-- Dumbledore professzor, kérem, mondja el itt és most, hogy mi van Mr. Griwoldal! Kérem! Nem érdekelnek a többiek! Most nem.. - miért van rossz előérzetem?

-- Rendben van. - sóhajtott egyet, majd közel hajolt hozzám, és úgy kezdett beszélni. - Nagyon sajnálom, hogy nekem kell közölnöm önnel a rossz hírt.. Sajnos, a tegnap esti órákban, Mr. Griwold gyilkosság áldozata lett.

És ennyi volt. Ez a mondat egy lyukat vájt a szívembe. Üveges tekintettel bámultam Dumbledorera, aki megnyugtatóan simogatta a hátam. De semmit sem segített. Az agyamban megállíthatatlanul pörögtek végig fikciók sokasága, a szívem pedig szép lassan meghasadt. Mintha az a védőburok, az a fal, amit magam köré húztam, egyszerűen csak leomlott volna, beengedve a fájdalmat, a depressziót és a folytonos szorongást. A szemeim megteltek könnyel, de nem hullott ki még egy sem szemeiem fogságából. Így kérdeztem vissza.

-- Mi.. Mi történt? - nyelem vissza a könnyeim.

Dumbledore kinyitotta a száját, majd becsukta. Nyilván neki is nehéz erről beszélni, hisz régi barátjaként könyvelhette el a mentoromat.

-- Állítólag Mr. Griwold nem mugli gyilkosság áldozata lett. Ugyanis a helyszín kivizsgálásából arra következtettek az aurorok, hogy párbaj zajlott azon az útszakaszon. Tehát Mr. Griwold életgyertyáját egy nagyerejű gonosz átok oltotta ki. - magyarázza letörten.

Én csak ökölbe szorított kézzel kérdeztem.

-- Ki ölte meg? - sziszegem.

Mielőtt a professzor válaszolhatott volna, az asztalon lévő üvegpoharak újra, akárcsak a bulin táncolni kezdtek a helyükön, majd nagy csattanással földet értek, szétszórva ezzel szilánkjaikat.

Dumbledore gyanakvó és aggódó tekintettel nézett engem, de válaszolt a kérdésemre.

-- Egy járókelő szerint -aki mugli, csak a kihallgatás után törölték az emlékezetét- csuklyás alakok törtek az életére. Így jó okunk van azt feltételezni, hogy azok a mágusok..