Szerelmünk Záloga

68. Veszteségek

- Szóval csak annyi, hogy.. Sajnálom Die. Ígérem többször nem fordul elő!

- Ígéred?

- Ígérem. - Ben egy lépéssel közelebb lép hozzám. Hiába magasabb, a fejünk ugyan abban a szögben találja magát. Ajka.. Túl közel van az enyémhez. - De meg is pecsételem neked. Remélem, utána már elhiszed - és ajkai az enyémekre tapadtak.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

A szerelem igen furcsa dolog. Néha egy összetört szívet hagy ott, ahol szeretetet kapott. Néha az emberek úgy érzik, rossz emberbe szerettek bele. Néha így érzik, rosszkor, rossz helyen találkoztak azzal, akinek az arca felugrik nekik, mikor valaki azt mondja, szerelem.

Nekem is felugrik valakinek az arca.

De nem annak, aki most engem csókol..

Ben ajkai.. Követelőzőek. Eltántorítani sem hagynak. A fiú falja az ajkaimat. Én pedig ledermedve állok egy helyben.

- Maguk meg mit csinálnak? - szakít ki minket az extázisból Piton professzor érdes hangja.

Mindketten oda kapjuk a fejünket, ahonnan a hang jött. Ott két fej figyel minket. Az egyik szeme a sötét és gyér fények ellenére is jól látszik, hogy szinte villámokat szórnak.

Azok a szürkéskék szemek..

- Ohh, helló professzor úr, már vissza is értek? - vakarja meg kínosan a tarkóját a barna hajú.

- Amint látja, Mr. Valentine. - Piton hangja nyugodt volt. És ezért volt olyan ijesztő. - Megtudhatnám, hogy miért itt, büntetés közben bonyolítják le a szerelmi ügyeiket?

- Nem, félre érti, mi nem vagyunk egy..

- De igen, együtt vagyunk! - mondom hirtelen, félbeszakítva Bent.

A fiú hitetlenkedve fordítja felém a fejét, majd egy gyengéd és érzelmekkel teli mosoly árad szét az arcán. A tanár reakció mentes vonásai most megkeménykedtek, a mellette álló szőkének.. Pedig a szemei voltak árulkodó jelek.

- Mióta.. ? - kérdezi halkan suttogva Malfoy.

Nagyot sóhajtok.

- Most óta.

A fiú beharapja alsó ajkát. Ki serken a vére.

- Ha megbocsájt, Piton professzor úr.. - majd kiviharzik a teremből, de egy kétségbeesett pillantás nem kerülte el a figyelmem, amit a diák-tanár páros bonyolított le.

- Büntető munkának vége! - mondja monoton hangon, majd készül kilépni az ajtón, de előtte visszanéz. - Miss Sparks.. Csak annyit, hogy.. Áh, mindegy. Menjen csak aludni, de holnap ne merjen késni az órámról, vagy még egy hétig Frics úr mellett fog piszoárt tisztítani!

Ledöbbenve meredtem az ajtóra. Életem szerelme és a házvezetőm pillantása annyira.. Megegyezett. Mintha ugyan azt a keservet, azt a szégyent élték volna át mindketten, mikor megláttak engem Bennel csókolózni.

De miért? Drac.. Malfoyt már úgy se érdeklem, Pitonnak meg mi köze van hozzá, hogy én kivel vagyok?

De akkor.. Miért nézett Malfoy úgy, mintha..

Áh, nem. Csak biztos csalódott, mert már nem könyvelheti el sokáig csak magának azt, hogy ő volt az egyetlen, akivel együtt voltam.. Minden módon.
Nem mintha Bennel készülnék...