Szerelmünk Záloga

31. Fuccsbament tervek

A november végi idő szürkén festette be az égboltot, a csupasz fák ágai az itt-ott erősebben megnyilvánuló széltől gyakran megrebben. Az idő már kicsit sem volt meleg és lágy, inkább hideg és zord. De az én jókedvemet semmi sem tudta elvenni.

Mióta Dracoval felvállaltuk a kapcsolatunkat, azóta úgy érzem, a köztünk lévő kötelék még szorosabbá vált. Már nem bújunk el, ha egy lágy csókot akarunk adni egymás ajkára. Ez már a múlté. A folyosókon ugrunk hirtelen egymásnak, kézen fogva járunk teremből terembe. Astoriát azóta is eszi a piszok, folyton beszól nekünk, ha csak csókolózunk, vagy akármit csinálunk. De nem is bánom, mert ez nem megy az én káromra.

Este 11-re gyere a csillagvizsgálóba!

Ez az üzenet várt késő délután, mikor beléptem a szobánkba. Aláírás nélkül is pontosan tudtam, hogy ki küldte a levelet. Felismertem a különleges kézírást. Azokat a görbe, dőlt betűket, amik egy tökéletes embertől származtak. Számomra tökéletes.

-- Szóval, este randid lesz Dracoval.. - emésztgette a dolgot Pansy, ahogy az ágyamon ültünk és lányos csevejt folytattunk.

-- Igen, és nagyon izgatott vagyok! - lelkesedtem barátnőmnek.

-- Lehetsz is. Gondolom nem csak egy-két csók lesz.. Vagyis, Draco biztos nem fog megállni annyinál. Ahogy ismerem. - sandított rám Pansy.

-- Hát.. nem tudom.. Igazából még nem történt meg semmi sem köztünk.. - taglaltam titokzatosan.

-- Ami késik nem múlik, drága barátnőm. - kacsintott ravaszan Pansy. - Tudod, a szobatársaim nagyon bele vannak zúgva Dracoba... - kezdte óvatosan a lány, én pedig közelebb ültem, hogy jobban halljam a mondandóját. - És.. mikor nem volt még együtt veled, sőt, utáltátok egymást, hát, hogy is mondjam... - töprengett el. - nem volt kispályás. - pillantott rám.

-- Ezzel tisztában vagyok. - sóhajtottam. - De legalább majd tudni fogja, mit csinál..

•─────⋅☾ ☽⋅─────•

-- Draco? - visszhangzott a hangom az éjszakában.

Miután az óra elhagyta a 11-es számot, elindultam a megbeszélt helyre. Mikor felmentem a csillagvizsgálóba, nem tudtam, mire számítsak. De ami ott várt, az minden álmodozásomat felülmúlta.
Egy puha paplan volt ráterítve a hideg kőpadlóra, amire két párna és egy takaró volt helyezve. Körülötte rengeteg gyertya pislákolt gyér fénnyel, körbeölelve a fekvő területet. A kilátás magába foglalta az egész roxforti birtokot, valamint a Fekete-tavat. Annak tetején az óriáspolip vidáman csapkodta a vizet, ami nagy cseppekben hullott vissza a hullámzó tóba. Az égen ezernyi csillag világította be az égboltot, a Hold fénye pedig ránk vetült. A Tiltott Rengeteg fái már lehullatták vastag lombkoronájukat, de az éjszakai szél ennek ellenére gyengéden simogatta csupasz ágaikat.

-- Tetszik? - hallottam meg mögöttem a számomra legkedvesebb hangot. Mosolyogva fordultam meg, majd az ölébe ugortam. Puszilgatni kezdtem az arcát, ki sem látott a szeretetemből.

-- Nagyon! Ezt te csináltad? - ámultam el, miközben újra végignéztem a romantikusan felszerelt helyiségen.

-- Igen. Reméltem, hogy tetszeni fog. - puszilt bele a hajamba, majd nevetve közeledett a paplan felé és bőrömet lágyan érintve letett rá. Fölém hajolt, majd fejem fölött összefogta a kezeimet, másik karjával pedig a derekamnál fogva magához húzott.

-- Miért van itt ilyen meleg? Odakint rémes az idő.

-- Melegítő-bűbáj. - von vállat.

-- Mikor csináltad ezt meg? - kérdeztem pironkodva.