Szerelmünk Záloga

79. Vigyázz Malfoyra!

Kétségtelen. Teljesen magamba zuhantam. Megállíthatatlanul cikáztak a fejemben a rosszabbnál rosszabb gondolatok, a megválaszolatlan kérdések pedig egyszerűen nem hagytak nyugodni. A leggyakoribb kérdések közé ezek tartoznak: Miért én? Miért ő? Miért mi? És csak egyszerűen, miért?
Nem kaptam rá választ. Kerestem, de nem találtam. Minden erőmet felemésztettem aznap este, mikor láttam eltűnni a szerelmemet a szemem elől. És semmit sem tehettem. Csak álltam egy helyben, mint akinek gyökeret vert a lába. Mázsás súly nehezedett rám, levegőt is alig kaptam. Csak a tüdömből felszakadó kétségbeesett sikolyra tudtam pazarolni a megmaradt energiám.

A halálfalók "rejtélyes" megjelenése az iskolában lyukat ütött a gáton. Minden hírlap tartalma erről szólt, a Sötét Jegy újabb feltűnéséről, és az árulóknak tituláltak listájáról. Elkeseredetten olvastam a Reggeli Próféta aznapi számát.

"A Sötét Jegy kígyózott a Roxfort hamvai fölött!

Bensőséges információink alapján számos dologra fény derült az üggyel kapcsolatban. A halálfalók sorának megjelenése egyenlőre tisztázatlan, azonban felmerül a kérdés: Hogy játszhatták ki a híres-nemes Roxfort fortélyait? A legképzettebb auror csapatok jelenleg is a varázslóiskolában kutatnak újabb nyomravezető információ után.

Az oly' magas várfalak romjai szerte az iskolában - és környékén - megtalálható, helyreállításának igénybevett ideje tisztázatlan, legalábbis egyenlőre.

A múlt éjjel nem csak az eget borította sötét ködbe - a varázsló világot is abba taszította a hír, miszerint a Roxfort igazgatóját, Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore-t, aki hősiesen résztvett az első varázslóháborúban, és egykoron jó kapcsolatot ápolt a jelenleg börtönben lévő Gellert Grindelwald-al, a múlt éjjel meggyilkolták. Ennek részletei is jelenleg még ismeretlenek. "

Haragomban összegyűröm a friss újságot a kezem közt. A posta bagoly kíváncsian dönti oldalra a fejét, majd mikor rá emelem tekintetem, elreppen.

- Azt még én is el akartam olvasni - hangzik fel Ron hangja a hátam mögött.

Most nincs kedvem a humorod pátyolgatására, Ronald.

- Akkor hozass egy másikat. A csapból is ez a szenny folyik - csapom földhöz a papírt, majd dühömben rá is lépek egyet.

Ron összepréseli egy egyenes vonallá az ajkait, majd megértően a vállamra csúsztatja a kezét.

- Figyelj, tudom hogy hiányzik.. de te is tudod, hogy ez nem megoldás.

- Mi nem megoldás, Bilius? Hm? Mi? Nem lehetek mérges? Mégis miért? Minden faszságot összehordanak ebben a szar hírlapban, még azt is, ami kurvára nem fedi az igazságot! Összevissza hadoválnak benne mindent! Ez nem hírtovábbítás, ez rágalom!

- Dienak igaza van - lép be a szobába Mione - Gyalázatos amit a hírportál publikál, egyszerűen borzasztó.

Most nincs itt az ideje a gyűlölködésnek. A tegnap este után az összes diák fülét-farkát behúzva menekült a legbiztonságosabbnak tűnőbb helyre: a pincébe. A probléma ezzel csak az, hogy az alagsor bizony a Mardekár ház klubhelyisége. Mondanom sem kell, hogy az aranyvérű, másokkal lekezelő diákok hogy meg voltak rökönyödve, mikor egy csapat hugrabugos nebuló beszaladt a kőfalon.
Jelenleg már az udvaron ülünk a fülledt időben. A tegnap este rányomta a pecsétet erre a napra. Mindenkinek szar kedve van, ezt nem kell tovább ragozni.