Szerelmünk Záloga

44. Eszméletlen buli

Mikor felpillantok, egy impozáns kúriát fedezek fel magunk előtt. Az ablakokon erősen ütnek ki a fénycsóvák, a zene úgy dübörög, hogy még az udvaron is, ahol állunk, hallani lehet. A kertben néhány számomra csak látásból ismerős ember császkál, vagy éppen a mellette lévővel smárol. Ez nem is lenne annyira szembetűnő, ha az a két személy nem két srác lenne.

Húúú, de kurvajó lesz! - gondolom magamban.

-- Akkor hát, menjünk! - kezd el Draco lassan vezetni a bejárati ajtó felé.

─── ･ ｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ. ───

A macskaköves úton végigsétálva alaposan végigmérem a helyszínt.
A kúria magas, a tornyai az ég felé törnek. Hatalmas ablakokat a villogó fények szinte kitörik, a hangos zenétől pedig megremeg a föld is. Ahogy felbaktatunk a lépcsőn, kitárul előttünk az ajtó, és a már most is italos Blaise vetődik a szemünk elé.

-- Na végre, hogy megérkeztetek! - hullik a fiú a nyakunkba, hogy egy ölelésbe vonjon. Dracoval a válla fölött összenézünk és egyre gondolunk.

Zambini már most totálisan be van baszva.

-- Hallod Diana, baszott jól nézel ki. - mér végig a fiú.

-- Öhmm, kösz, Zambini.. Azt hiszem. - válaszolok.

-- Gyertek be! - invitál be minket a házba. Draco védelmezően közel húz magához, majd belépünk az ajtón.

A szemeim elé tárul a legnagyobb partiőrület, amit valaha láttam:
Több száz ember ropja megállíthatatlanul a zenére, a földön mindenhol üres alkoholos üvegek fekszenek hanyagul. A táncparketten rángatózó párok szinte már az ágyban érzik magukat, úgy "táncolnak". Akárhova pillantok, az erős szivárvány színű fények töltik be a helyiség minden centiméterét. Már most kisütötte a szemem.
Majd meglátom. Azokat az embereket, akiket soha sem szeretnék többször látni.

Astoria Greengrass és Lucas Darell.

Egymás mellett állnak, majd valami kis bájitalra hasonlító főzetet cserélnek egymással. Az a lötty rózsaszín színű. Olyan.. Ismerősnek nézem..

-- Gyertek, szerzünk nektek piát! - ütögeti meg a vállam Blaise.

Draco olyan szorosra fonja körülöttem a karjait, hogy szinte már elszorítja a vérkeringésem. Nem is csodálom, hisz elmegyünk egy társaság mellett, az összes srác szeme rámtapad. Erre Draco csak egy gyilkos pillantást küld feléjük.

Nem sokkal később egy bárpulthoz érünk. Megállunk előtte, majd Zambini a pultossráchoz fordul.

-- Hé Liam, három rövidet! - mondja.

Várj, mi? Liam?

Gyorsan a pult másik oldalán sürgő-forgó fiúra akasztom a tekintetem, és elsápadok.

Liam Davis.

-- Ohh, hát te vagy az, szép lány? - adja ki vigyorogva a rövid italokat.

-- Neked is szia, Liam. - forgatom a szemem.

-- Te mit keresel itt? - ráncolja mérgesen össze a szemöldökét Draco.

-- Ohh, én csak kiszolgálom a vendégeket. - mondja, de a tekintetét nem vezeti le rólam. - Szexi a rucid.

Ekkor Draco a háta mögé tol engem és villámló tekintettel mered a pult másik oldalán álldogáló srác szemébe.

-- Ha mégegyszer lestírölöd a csajomat akkor nem marad ép csontod! - sziszegi a fogai között.