Szerelmünk Záloga

39. Meghívás

*Diana szemszöge*

Reggel van. A Nap pislákoló fénye bevetődik az ablakokon. Egyszerűen gyönyörű. De nem ez nyújtja a legszebb látványt. Hanem a mellettem fekvő szőke.

Egy hatalmas mosoly terül szét az arcomon, hogy visszatérnek a tegnap esti emlékek.

Lefeküdtem Dracoval! Édes Merlin és nem bántam meg!

Ahogy a hajnali Nap fénye rásüt a fiúra, minden lélegzet nehezebbé válik számomra. Draco haja még szőkébbnek, sőt már fehérnek látszik a sugarakban. A bőre kisimult, puha és sápadt. De így is gyönyörű.

Lassan felemelem a takarót, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem álmodtam a tegnap estét. Nem.. Teljesen meztelen vagyok, ahogy Draco is. Mégegyszer rápillantok a fiúra, majd kimászok a lágyan magába ölelő kezek és takarók alól. Egy tiszta fehérneműt kapok fel magamra, majd Draco tegnapi melegítőjét és egy szürkészöld pólót, amit a fiú szekrényéből csentem. Felöltöztem, majd anélkül, hogy felébreszteném a még mindig szuszogó fiút, elhagyom a szobát.
A konyhába megyek. Mivel még nem adtam oda Draconak a karamellás kekszet amit vettem neki, mert egy ilyen reggelre tartogattam, így gyorsan elővettem a konyha rejtekéből. Mikor megérkeztem, a szekrénybe dugtam, hogy az édesszájú fiú nehogy rábukkanjon, akár csak a véletlen folytán is. Így most a kekszekkel megpakolva töltöttem meg az előttem fekvő tálcát, majd két forrócsokit kezdtem csinálni. A kedvenc nasijával fogom kelteni.

Megérdemli..

*Draco szemszöge*

A kora hajnali napfény lágyan csiklandozta a takaró alól kilógó végtagjaimat. Átnyúltam az ágy másik oldalára, hogy magamhoz húzzam Dianat. De csak a kihűlt helyét tapogattam. Gyorsan felültem. Hirtelen megfájdult a fejembe tóduló emlékektől.

Ez.. Ez tényleg megtörtént? Megbízott bennem annyira, hogy a sok sérelme ellenére odaadta magát nekem?

Mosolyogni kezdtem. Jobban, mint eddig bármikor. Iszonyatosan boldog voltam.

Ez volt életem legjobb szeretkezése!! Azokat az egyszerű képzelgéseket pedig messze felülmúlta ez!

A tekintetemmel szüntelenül Diet kerestem. De nem volt a szobában. Gyorsan magamra kaptam egy tiszta alsógatyát, egy egyszerű pólót és egy lenge melegítőnadrágot, és lassan lecsoszogtam a lépcsőn. A konyhából halk dúdolászás hallatszott ki. Belépve megpillantottam a számomra legkedvesebb embert a földön. Ott mozgott otthonosan a konyhámban, miközben egy nagyon ismerős sütit tett az asztalra..

Lassan a lány mögé sétáltam. Még mindig nem vett észre. Csak csinált valamilyen gőzölgő innivalót. Odaléptem Die mögé és a karjaimat azonnal keskeny derekára vezettem. Egy cseppet megugrott, gondolom hirtelen érte az érintésem. Teljesen hozzá nyomtam magam hátulról, és a nyakához vezettem a fejem. Lassan kezdtem csókolni a mára már kiszívott bőrét.

Édes istenem, az előző éjszaka csodálatos volt!

-- Jó reggelt, Szerelmem. - suttogom a rekedt reggeli hangomon a lány fülébe, mire őt kirázza a hideg.

-- Jó reggelt, Csillagom. - mosolyog, de a kézmunkája nem áll meg.

-- Mit készítesz? - kérdezem a vállára rakva az állam.

-- A kedvenc reggelid. - törik ki hirtelen a szorításomból, megfordul, majd szinte azonnal az ajkaimnak ugrik. Ujjait a hajamba vezeti, így közelebb húzva magához. Én belemosolygok a csókunkba. A dereka köré tekerem kezeim, hogy magam mellett tudhassam. Majd a lány kérdés nélkül dugja át nyelvét a számba.