A fordulópont

8. fejezet 6. (51. rész)

...Már csinálja is a harmadik feladatot, és akár csak én, néz ki a fejéből, hogy mit is kell csinálni, ismerős a helyzet. Már a kezemben érzem a győzelmet, és tudom, hogy valami olyan filmet nézünk, amit én szeretnék! De egyszer csak neki áll, és veszettül körmöl valamit. Kizárt dolog, hogy ezt is megcsinálja hibátlanul, egyszerűen ez lehetetlen. Látom hogy küzd vele, de nem adja fel, és egyszer csak kezembe nyomja a harmadik feladatot is. Semmit se nézek csak, a végeredményt, és az nem egyezik az enyémmel!

- Háhá! Nem jó az eredmény! Vesztettél! – örvendezek, legszívesebben felugranék, és lenyomnék egy győzelmi táncot.

- Hogy mi? – ráncolja a homlokát – Az nem lehet! – és veszi ki a lapot a kezemből, és nézi a feladatot.

- Látod! Nem egyezik a végeredmény! – és mutatom az én feladatomat, és teljes győzelmi mámorban úszom.

- Nem veszthettem, az kizárt! – nézi továbbra is a feladatot, és már az én feladatomat is.

- Nem vesztettem! Te vesztettél! – ujjong – Nézd csak! A harmadik sorban számtani hibát vétettél!

- Hogy mi van? - kapom ki a feladatot a kezéből, és keresem, hogy tényleg hibás e?!

- Szép volt! Elismerem! De ez igazán csúnya hiba! Általános iskolai anyag. – és nagyot kacag a hibámon – Biztos beteg voltál drága, mikor tanultátok az összeadást! – és ezt az utolsó szót igazán hangosan, és félig nevetve mondja – Szóval, én arra gondoltam, hogy ..... – de én csak belemerülök a feladatba, igaza van, tényleg csúnya hibát vétettem, pedig ez nagyon nem jellemző rám - .... igazán kurvás lesz! – és erre a szóra felkapom a fejem.

- Mi van? – nézek rá bután.

- Most vázoltam, hogy milyen is lesz az új hajad! Kicsit rövidebb! Kicsit szőkébb!

- Mi van? Nem! Kizárt! – állok ellen neki – Felejtsd el az ollót!

- Na de hát.....

- És az összes többi vágóeszközt is!

- Ne már! Igazán ünneprontó vagy! – vágja ölbe a kezeit, és úgy csinál mint ha duzzogna.

- Különben is csaltál! - fakadok ki.

- Mi az, hogy csaltam? – háborodik fel!

- Nem értem, hogyan csináltad meg a feladatokat! Előtte azt se értetted, hogy mit hogyan kell, most meg hirtelen minden megy! Biztos csaltál!

- Olyan kis naiv vagy drága! Elsőre megértettem, amit mondtál, nem olyan bonyolult ez!

- Akkor viszont átvertél!

- Nem vertelek át, csak úgy alakítottam a dolgokat, hogy nagyon ne legyen választási lehetőséged. – és továbbra is csak vigyorog – Elég könnyű téged irányítani, kész szerencse, hogy egy ilyen remek ember akadt az utadba, mint én, nem pedig egy szekta, ki tudja mit csinálnál akkor már! – és gúnyosan nevet rajtam.

- Szóval kitervelted az egészet. -csodálkozom továbbra is a dolgon.

- Igen, mondhatjuk! Szeretek előre tervezni, azt meg még jobban, ha minden az én terveim szerint alakulnak. De ezzel ne is húzzuk az időt, térjünk át a hajadra! Szóval akkor befestjük szőkére.......

És csak dől belőle a szó, mint ha levegőt se akarna venni, csak sorolja, hogy milyen haj stílusok és színek állnának nekem jól. A szivárvány szinte minden színe szóba jön, és fazonban is rengeteget felsorol. Közben meg össze-vissza játszik a hajammal, csak kézzel úgy összefogja, hogy lássam, hogy hogyan is nézne ki. Percek óta be se áll a szája, csak dumál, csak dumál. A tükrön keresztül nézem, hogy milyen átéléssel beszél erről az egészről, szinte a szívem szakad meg mikor félbe kell szakítanom, mert úgy érzem, kezdi nagyon elvetni a sulykot.