A fordulópont

5. fejezet 9. (30. rész)

...Jó sokáig várok rá, várom, hogy feljöjjön hozzám, hogy megint mellém bújjon és átöleljen. Nem hiszem el, hogy eszébe se jutok, pedig olyan szépen kezdődött ez a nap, és legalább olyan rosszul végződött. Egy jó ideig várok rá, minden apró zajra megörülök, hogy ő jött, de sajnos az éjszaka egyedül maradok, végül az álmosság győz, és bánatosan elalszom.

Felébredek, de csak nehezen nyitogatom a szemeim, és szomorúan állapítom meg, hogy annak ellenére, hogy barátnőm itt van tőlem pár méterre, még is egyedül töltöttem az éjszakát, nem jött át hozzám. Az éjszaka folyamán nem múlt el a haragom iránta, a tegnapi nap nagyon jól sikeredett, csak ez a befejezés ne lett volna ilyen. Pont a gyerekkorom leggyűlöltebb emberével kellett összeszűrnie a levet. Igazán rossz érzéseket kelt bennem, sőt iszonyúan felbosszant, hogy ezek ketten milyen módon hetyegtek egymással tegnap. És erre az egészre még rátett egy lapáttal, hogy miután eljöttünk se fejezték be, és ki tudja mi történ utána, de igazából tudni se akarom! De az agyam nem áll le, és félálomban tovább kattog a dolog körül. Tegnap reggel még úgy gondoltam, hogy ez az egész talán azt jelenti, hogy még ennél is szorosabb lesz a kapcsolat közöttünk, de nem is a testi dolgokra gondolok. Azzal semmi gond sincs, sőt kifejezetten jó, inkább szerettem volna azt hinni, hogy ez nem csak játék az ő oldaláról se, de most teljesen elbizonytalanodtam. Eléggé feltűnően méregették egymást előttem is, még a srácot megétem, Amanda igazán dögös, még női szemmel is, de a csajt nem tudom mit eszik ezen a faszkalapon. Bár ismerem az ideálját, és ez a görény pont olyan. Agyatlan, kigyúrt barom, akiről lerí, hogy pár dugásnál többet nem akar, és ezt Amanda is jól tudja, de még is, ezek után is az ilyen iszonyú problémás „rossz fiú" típus jön be neki. Igazából azt nem értem, hogy rajtam mit eszik? Már többször is gondolkoztam ezen, hogy ez az egész miért alakult így nála? Mert, hogy nálam miért alakult így azzal teljesen tisztában vagyok, legbelül mindig olyan akartam lenni mint ő, aki nem fél semmitől, ami a szívén az a száján, azt se érdekli, ha ezzel másokat végig sért, a világ legnagyobb hülyeségeiben is benne van, sőt inkább ő találja ki, és kérdezés nélkül kezd bele. De akár mennyire is próbálja ezt elnyomni magában, azért néha kitör belőle, és ez a vadság iszonyúan imponál, néha megőrülök érte. Visszafele viszont nem értem, semmi különös sincs bennem, sőt inkább vagyok unalmas típus, aki inkább hallgat, és magába folyt mindent, de akkor se merne meg szólani, ha az élete függene tőle. Igazából semmi közös sincs bennünk, teljesen más zenéket hallgatunk, szinte mindenről eltér a véleményünk, néha órákig tudunk, érvelni mind a ketten a saját igazunk mellett, úgy hogy tudjuk, hogy úgy se tudjuk meggyőzni a másikat, még is képesek vagyunk szinte hajba kapni egy aprócska jelentéktelen témán. Félek tőle, hogy számára én csak egy mellékvágány vagyok, egy kitérő a normális életéből, és hogy csak azért jött össze velem, mert más pont nem volt, vagy csak azért csinálja ezt az egészet, mert úgy gondolja, hogy valahogy viszonoznia kellene, hogy segítettem neki, pedig semmit se várok tőle! Egyszerűen nem bírok leállni az agyalással, mi van ha, megdumálja a csajt egy randira, és ha kidumálja esetleg a bugyijából? Vagy esetleg még több.... Fel kell, hogy kelljek, mert egyszerűen nem kapok levegőt, mint ha valaki fojtogatna, és nem akarna ereszteni. Kezemmel tapogatom a nyakam, hogy leszedjem azt a nem létező dolgot a nyakamról, ami nem enged levegőhöz jutni. Teljesen kétségbe esem, hogy mi történik velem! A fülemben hallom a szűnni nem akaró zakatolást, amit a szívem ad ki miközben talán soha nem látott gyorsasággal ver. A világ kezd elsötétülni, ájulás közeli állapotba kerülök, mikor rájövök, hogy meg kell nyugodnom, mert ha nem, talán itt halok meg. Kell pár pillanat, mire sikerül vennem pár apró lélegzetet. Mikor már nem görcsösen akarok levegőhöz jutni, már kezd normalizálódni a légzésem, és hozzá a szívverésem is. Igazán ijesztő volt ez az egész, de mi is történt velem? Soha nem tapasztaltam még ilyet magamon. Féltékenységi roham? Talán. Teljesen tisztába vagyok vele, hogy mi is váltotta ki belőlem ezt az egészet. De valószínűbb, hogy pánik roham volt, hogy elveszíthetem Amandát. Soha egyik barátja se váltott ki belőlem még ilyen reakciót, bár egyikben se láttam még potenciális ellenfelet. Rohanok a mosdóba, hogy egy kis hidegvíz segítségével vegyem a végét a következő rohamnak, amit érzem, hogy rohamléptekkel közelít újból. A fejemet dugom a hidegvíz alá, hogy végre magamhoz térjek, sikerül is véget vetnem az egésznek, egy rövidke időre biztosan. Percekig állok a tükör előtt, és bámulom saját magam, bár látni nem látom a tükörképen, teljesen máshol járnak a gondolataim. Hosszú percek múltán térek magamhoz. Kicsit rendbe szedem magam, iszonyú szarul nézek ki, egy megtört ember néz vissza rám a túloldalról, vörös szemek, sápadt bőr, és hát a hajáról ne is beszéljünk. Nem gondoltam volna, hogy még valaha így meg fog gyötörni egy érzés. Magamra kapok valami ruhát, és már indulok is le a földszintre. A korai idő ellenére anyukám már talpon van, mint minden vasárnap, ma is korán kelt. Sündörög a konyhában, elsőre észre se vesz. Egy nagy öleléssel lepem meg, aminek nagyon megörül, és nekem is nagyon jól esik, jót tesz a lelkemnek most ez az ölelés. Olyan ritkán találkozunk, le is ülünk beszélgetni kettesben, miközben a frissen főtt kávét isszuk. Sokan utálják a vasárnap reggeleket, én mindig is imádtam, apukám ilyenkor már rég a tó partján pecázik, és csak mi ketten vagyunk itthon, és lehet akármiről beszélgetni. Anyukám ki is kérdez, hogy mi történt a közelmúltban velem, nem mint ha nem beszélnénk szinte minden nap telefonon, de ez akkor is más. Közben már az ebédet készíti elő, mint mindig most is segítek neki az munkálatokban. A főzést soha nem engedné át nekem, ez az ő birodalma, itt mindennek úgy kell lenni, mint ahogy ő akarja, de ezzel nincs is gond, teljesen jó nekem ez a munkamegosztás. Természetesen rákérdez a tegnapi napra is, hogy merre jártunk, mit csináltunk. Azért pár fontos részletet ki kell, hogy hagyjak a történetből, talán nem most kéne bejelentenem, hogy együtt vagyok egy lánnyal, főleg mert közel se biztos, hogy ez túl hosszú ideig fog még tartani. Hát eddig tartott a figyelem elterelés, már megint Amandán agyalok. Anyukám közben már elkezdte megfőzni a tradicionális vasárnapi húslevest. Kapkodva kezd el készülődni, mert hogy őt várja az istene a templomban. Invitál engem is, de már nagyon rég nem tud rávenni erre a paraszt vakításos dologra. Sose szerettem, nem illik bele az életembe. Mindegy, ő megy, én maradok, egyedül. Lenyúlom anyukám egyik rejtvény újságát, hogy elüssem vele az időt. Már a sokadikon vagyok túl, mikor megjelenik Amanda, kicsit kócosan, álmos szemekkel.