A fordulópont

1. fejezet 2. (2. rész)

Hirtelen hangosan nevetni kezd.

- Szóval te is hallottad, hogy megvertem valaki? – és csak nevet tovább – Akkor jól csináltam, én terjesztem a hírt, csak, hogy még elrettentőbb képet alkossanak rólam. Nyugi, soha senkit se bántottam, de pszt, ezt se mond el senkinek, ártana a jóhíremnek. – kis szünetet tart majd folytatja - Őszinte vagy, nem félsz kimondani, amit gondolsz, ez tetszik! Gyere velünk bulizni! Szegj meg pár szabályt, élj egy kicsit, ne légy ilyen mufurc!

- Nem vagyok egy bulizós csaj, de ezt biztosan te is észrevetted.

- Biztosan? Pedig oltárit fogunk bulizni, már rég kiválasztottuk a helyeket, meg van szervezve az egész éjszaka.

- Nem, nem tudnám megtenni!

- Ahogy akarod! De akkor legalább fedezz, Kareszbá tuti szimatolni fog utánam.

Valaki halkan kopog az ajtón.

- Megjöttek a csajok! Ők is gyorsan elkészültek.

Ajtót nyit, és a résen kikukucskál, majd tovább nyitja az ajtót.

- Gyorsan, gyertek be, de csak halkan!

Ekkor a fél osztálya beviharzik az ajtón, heten nyolcan, számolni se bírom, hogy hányan.

- Könnyen idejutottatok? – szegezi neki a kérdést az első lánynak.

- Eddig nem volt gond, van egy hátsó lépcső, azon jöttünk le. De Kareszbá, a recepciónál üldögél, ott nem jutunk ki.

- A francba, azt hittem ha elég gyorsak leszünk, még előtte elkészülünk, és ki tudunk szökni. Egyre agyafúrtabb az ofő, nehéz lesz kijátszani. Esetleg más kijárat?

- Ablak? - veti fel valaki a lehetőséget

- Nem vagyunk túl magasan, kifele még jó lenne, de hogy jutunk vissza? – érvel Amanda – Más ötlet?

- Nem tudom, nem ismerem a helyet, és ilyen ruhában, ha meglát valamelyik tanár, biztos a lebukás. – próbálkozik egy másik lány.

- Itt a megoldás előttünk, van egy emberünk, aki feltűnés nélkül mozoghat.- a mondat végén rám néz Amanda.

- Nem fog beköpni minket?

- Nyugi, nem fog, vagy ha még is, megérzi az öklöm ízét. – persze mindenki rám nézett, így csak én látom, ahogy Amanda rám kacsint, és mosolyog. Így vezeti meg a saját barátnőit is.

Riadt arcot vágva próbálok kitalálni valamit. Meg is van!

- Kiürítési terv!

- Mi van? – kérdezi valaki a tömegből.

- Kiürítési terv. Minden szobában van az ajtón felragasztva, ha vészhelyzet van, akkor tudja mindenki a legrövidebb kivezető utat.

- Te egy zseni vagy! -kiált fel Amanda örömében. De akkor is le kell ellenőrizni a kiutat.

- Nyugi megteszem.

Kifele menet letépem az ajtóról a tervet, és már a folyosón keresem a kiutat. Gyorsan meg is találom, a vészkijáratot, egy hátsó sötét utcára nyílik, de pár méter után már látszik a forgalom. Gyorsan elsiettem még a recepcióhoz, hogy tényleg ott van e még Karcsi bá. Tényleg ott beszélget a recepciós kisasszonnyal. Visszasietek a szobába, de közben már remegek, úgy izgulok, pedig nekem nincs okom semmitől se félni. Belépek a szobába, és mindenki tekintete rám szegeződik.

- Nyugi, tiszta az út, kimentek balra, le a lépcsőn fél emeletet, ott jobbra, zölden világít a vészkijárat felirat, villanyt se kapcsolni, sötétben is megtalálni. Egy szűk sikátorba vezet, onnan már kitaláltok.