A fordulópont

5. fejezet 2. (23. rész)

Sziasztok!

Egy különleges résszel készültem mára nektek. A késem oka, pont e rész jellegéből adódik. Már kész volt az új rész, mikor jött egy őrült ötlet, aminek kivitelezése majd 4 hetet vett igénybe. A rész elsőre rövidnek tűnik, de nem lesz rövidebb a többinél, ezt ígérem. A történetben szerepel egy videó. A telefont állítsd függőleges helyzetbe indítsd el a videót, majd azonnal a jobb alsó sarokban lévő "Youtube" feliratra klikkelve átkerülsz a youtubra, utána rakd ki teljes képernyőre, olvass és éld át az élményt, remélem tetszeni fog. :) Az nem árt ha hanggal együtt nézed. (ha véletlenül homályos lenne a kép, akkor felbontást magasabbra kell állítani) Ha valakinek minden erőfeszítésem ellenére nem lenne látható a videó (láttunk már ilyen csodát), annak az első kommentbe berakom az eredeti Youtube videó linkjét, arra kattintva biztos jól fog menni.

Éééééés még szeretném LysaMilner megköszönni a segítséget a tesztelésben, és főleg, hogy ellátott jó tanácsokkal. 😘 Ha rajtam múlott volna már az első verziót fel raktam volna, de így utólag kicsit se bántam meg, hogy hallgattam rá, és elfogadtam a tanácsait, nagyságrendekkel jobb lett ez a verzió.

Jó szórakozást mindenkinek!

Csak csipog a telefonom, folyamatosan abba se hagyja. Ahogy erőltetve nyitom ki a szememet, nem látok semmit se, még nagyon sötét van, sehol sincs a pirkadatnak még halvány jele se, még az éjszaka közepén járhat az idő, vissza is csukó gyorsan. A telefonomból továbbra is az a kicsit ismerős hang szól, de az megállás nélkül. Matatok magam körül az ágyban, de egyszerűen nem találom sehol, a hangot követem, de nem sok sikerrel. Úgy tapogatom végig Amanda helyét a sötétben, ha jól emlékszem valahol ott láttam utoljára, mikor este elalvás előtt még chat-en beszélgettünk egy kicsit. Már nagyon álmos voltam, talán az utolsó mondatot be se sikerült fejeznem, csak kiesett a kezemből a telefon, mikor elaludtam. Nagyon szokatlan, hogy nincs a közelemben, és fura, hogy olyan csend van a lakásban. Amanda tölti meg élettel az egészet, mindig szól valami zene, vagy hallom a gyönyörűen csengő hangját, olyan sivár nélkül minden. Vacsorakor csak ültem az asztalnál, és néztem ki a fejemből, még az ételhez se nyúltam, kedvem se volt enni nélküle, valahogy semmihez se volt kedvem. Nehezen és lassan ment el a délután, és borzalmassal megőrültem neki, mikor felhívott, és hallhattam a hangját. Igaz hozzá nem érhettem, nem simogathattam meg a lágy bőrét, a selymes haját, de akkor hirtelen mindennél többet jelentett, hogy hallhattam a hangját. A telefonom továbbra is adja ki magából a hangokat, de hol a fenében lehet? Meg van! -kiáltok fel magamban, ahogy rátalálok a takaró alatt. Ahogy bekapcsolódik a képernyő, az erős fénye, majd kiégeti a szemem. Hunyorítok, hogy ne legyen kellemetlen ez a vakító világosság, és kell még pár pillanat mire kitisztul az egész homály. Hatalmas mosoly ül ki az arcomra, hogy miket küldött nekem:

(Telefont függőlegesen, indít a videó, jobb alsó sarok "Youtube" felirat, teljes képernyő gomb. )

To Be Continued.......

Szép napot mindenkinek!