A fordulópont

5. fejezet 6. (27. rész)

...Elterülök a földön, elernyed minden izmom, és csak kapkodom a levegőt. Hát ez igazán szuper volt! De azért kicsit bosszús voltam miatta itt azért ismernek engem, és ha ez kiderül, akkor egész falu rólam fog suspitolni. Azért ezt még vissza fogja kapni, nem tudom milyen formában, de nem lesz benne köszönet!

Talán picit el is bóbiskolok a friss levegőn. Mikor kinyitom a szemem, Amanda mellettem fekszik, a fejét a kezére támasztva néz. Semmit se szólok hozzá, csak közelebb csúszok, és a nyakát kezdem csókolgatni. Még a fejét is elfordítja, hogy még jobban hozzáférjek, az átlagosnál kicsit hosszabb nyakához. Tovább puszilgatom, és a melltartója vonalát követve haladok egyre lejjebb, halmozom el bőrét csókokkal. Közben a kezemet csupasz derekára csúsztatom, és simogatom, majd az egész hátát birtokba veszem, miután megpróbálom megszabadítani melltartójától. Mivel félig rajta fekszik, gyorsan segítségemre siet, és lekapja magáról, és valahova elhajítja, és már fekszik is vissza a most már nagyon puha fűbe, hogy ott folytathassam ahol pár pillanata abbahagytam. Imádok játszani a melleivel, amit ő is nagyon szerethet, mert már most is tekereg és mocorog miközben a számmal játszadozom, hol az egyikkel hol a másikkal. Mélyen beszívom a számba, és ő a szabad kezével a nyakamba karol, és bíztat, hogy nagyon élvezi amit csinálok. Mikor áttérek a másikra, végre elhagyja az első remegős sóhaj a száját. Kicsit hosszúra nyúlt kényeztetésem közben, simogatom mindenhol, és megszabadítom nadrágjáról is. Megemeli kicsit a csípőjét, már könnyedén tolom le egészen majd a bokájáig. Heves rúgkapálózás közben repül el a nadrágja is valahova. Ezt az igazán kellemes időtöltést zavarja meg egy égtelen zaj. Amanda megmarkolja a fejemet, és felé fordítja.

Mi ez? – és kisebb rémület ül ki az arcára.

Szex ide szex oda, és hiába élvezem én is ezt nagyon, de mélyen belülről kitör belőlem a kisördög, és már biztat is, hogy igen gyorsan használjam ki a bosszúra az időt, és vegyek revansot rajt az előbbiért. Az arcomra kiül a rémület, mint ha tényleg hatalmas baj lenne.

- Öltözz! Gyorsan!

- Mi van? – kicsit lefagy, és csak nézeget körbe!

- Aratják a mezőt! Mindjárt ide fognak érni! És meglátnak.... – igazából nagyon nem reagál rá semmit, még fokoznom kell egy picit a dolgot – .....meztelenül! – mondom ki a kulcsszót.

Na erre már észbe kap, és hol guggolva, hol négykézláb mászva keresgéli a ruháit. Egész vicces, miközben néha-néha felnéz és keresi, hogy honnan jönnek felénk, persze én csak fekszem és figyelem őt, mert hát ekkora ökörséget! Ez egy kaszáló, nem aratnak itt semmit, de hát városi lány mit tudja, hogy hogyan is mennek itt a dolgok falun. Bizonyára csak a közeli úton halad el egy traktor, és annak a hangját halljuk.

- Segíts már! – guggol le, és a kezeivel takargatja magát. Én viszont alig bírom visszafogni már a nevetésemet. – Hol vannak a ruháim? Segít már! Ne csak feküdj ott! – és akkor megszületik benne a felismerés, hogy márpedig ő az átverésem alanya. – Tiszta hülye vagyok! A francba! Ugye nem is aratnak semmit se! – már ő is hallja hogyan halkul a távolodó jármű hangja.

- De-de! A vadvirágokat! Azaz a gyógynövényeket! – de alig bírom visszafogni a nevetést, főleg mert ez a mindig okos lány, most olyan buta képet vág, azon gondolkodik, hogy hogyan is dőlhetett be nekem!

- Te kis szeeeeeemét! – mondja picit dühösen.

És mielőtt akármit is tehetnék, rám ül, és már bök is bele az oldalamba, amitől szinte visítva nevetek fel. Nagyon jól tudja, hogy mennyire csikis vagyok, és tökéletesen használja ezt ellenem. Már bök is bele az oldalamba, csak most már a másik oldalon, és az egész testem rándul megint össze!