A fordulópont

3. fejezet 1. (14. rész)

Hihetetlen, hogy már több mint egy éve itt lakik Amanda. Nagyon jól összeszedte magát, teljesen új ember lett, vagy inkább olyan mint régen. Rengeteget beszélgettünk, és úgy érzem nagyon jó barátnők lettünk. Már az éjszakái is egészen rendbe jöttek, már egy jó ideje nem jött át hozzám, már-már hiányzik. Hétvégén lesz Amanda szülinapja, és készülök egy kis meglepivel, remélem tetszeni fog neki. Késik, már rég itthon kellene lennie, remélem nem történt baj. Elsietek fürödni, ahogy elmerülök, a forró kár vízben már nyílik is az ajtó.

- Szia, megjöttem! – kiabál az ajtóból, mint ahogy mindig is szokta.

- Szia!

- Merre vagy?

- Pont fürdök! - kommunikálunk kiabálva.

Pár perc csend, és nyílik a fürdő ajtaja, de csak résnyire nyitja ki.

- Figyu, két hírem is van.

- Mi lenne az?

- Hát képzeld, a főnök el akar küldeni, egy üzletvezetői tanfolyamra, mert hogy így akár helyettes üzletvezető is lehetnék mellette. Nem mint ha nem én vinném a boltot, mikor nincs ott, meg úgy általában is. Szerinted van értelme?

- Nyilván van értelme, akár még több is lehet belőle.

- De nekem nincs kedvem megint tanulni! – mondja kicsit gúnyos hangon.

- De azért lehet, hogy át kellene gondolni.

- Igen, főleg, mert valahogy most nem is kellene fizetni érte.

- Akkor meg főleg ki kéne használnod, kitudja mire nem lesz jó még a jövőben.

Érdekes, Andi egyszer se említette, hogy Amanda ilyen jól teljesít. De talán jobb is, ha nem tudok az ilyen dolgokról, úgy is azt beszéltük meg, hogy ilyeneket nem mond el nekem.

- És mi a másik híred? – kiabálok ki neki megint.

- Azt majd ha végeztél, de garantálom meg fogsz lepődni.

- Ne már, mondd már el!

- Nem, jobb lesz ha már végeztél.

Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, szóval gyors fürdésbe váltok, és 10 perc múlva már megyek is kifele.

- Na kész vagyok, ki vele, mi az a hír, merre vagy? – lépek ki a fürdő ajtón.

- Étkező! – csak egyszavas válasz jön.

Belépek az étkezőbe, az asztalnál ül és egy magazint olvas, nem is látom az arcát, olyan magasan tartja az újságot.

- Akkor elárulod végre, hogy mi is a másik hír?

De semmi válasz nem jön, közelebb lépek hozzá, és kikapom az újságot a kezéből, mert nem értem, hogy miért nem válaszol. Hatalmas mosollyal és elkerekedett szemekkel néz rám. Hát ezért nem mondta el. Levágatta rövidebbre a haját, most már csak fél hosszú, éppen hogy nem éri el a vállát, hullámos, világos szőke, és piszok jól áll neki.

- Na milyen lett? Tetszik?

Annyira jól áll neki, hogy megszólalni is alig tudok.

- Nem lett jó? – kérdezi aggódva.

- De-de nagyon jól áll! Tényleg tetszik.

- Már egy ideje gondolkozom ezen, de most elhatároztam magam, és most megtettem. Ezzel teljesen lezártam a múltamat, és ebben nagyon nagy szereped volt neked is, nélküled nem ment volna! Köszönök neked mindent! – odajön hozzám, és megölel, erősen öleljük egymást.

- Ne aggódj, piszok szexi lett a hajad. –dicsérem meg újból – Van valami programod holnapra? Tudod, lesz a szülinapod. – mosolygok rá.

- Délelőtt dolgozom, estére a munkatársak szerveznek valami bulit, de titkolóznak. Csak időpontot adtak meg egy címet. Valami bárba kell mennem. Miért kérded?

- Csak szerettem volna megünnepelni a szülinapodat, de majd bepótoljuk.

- Úgy sajnálom, nem tudtam, hogy készülsz valamivel. – néz rám szomorúan.

- Nem gond! Bepótoljuk. – persze azért szomorú voltam, meglepivel készültem.

- És, mi lenne ha velem jönnél, elvégre az én szülinapom lesz, azt viszek magammal akit akarok. – mondja párpillanat múlva.

- Biztosan nem fogok zavarni?

- Miért zavarnál? Ne butáskodj! Legalább megismered a munkatársaimat, barátaimat.

Ez eddig eszembe se jutott, hogy úgy mondván a saját alkalmazottjaim lesznek ott. Elméletileg csak az üzletvezető ismer, aki eddig se árult el, szóval nincs mitől tartanom. Remélem Andi most is tudja tartani a száját.

A következő nap délelőtt gyorsan elszáll, ő dolgozik, én pedig a hétvégi szokásos programot hajtottam végre, rendrakás, takarítás. Délutánra mikor hazaér, én már készen állok majdnem teljesen. Ő is elrohan fürödni, majd a hosszas készülődés után egy ezüstszínű ruhában jelenik meg, ami nagyon rövid és elég nagy dekoltázsa van elől hátul.

- Huuuu, rég láttalak ilyen merész ruhában!

- Nem áll jól? Túl sok? Túl kevés? – és rohan vissza a tükör elé és igazgatja tovább magán a ruhát.

- Nyugi, tökéletesen áll, jó formában vagy! Amanda?!

- Igen?

- Boldog szülinapot! – és egy kis dobozkát nyújtok felé.

- Jaj, igazán köszönöm, de nem kellett volna. – és borul a nyakamba és megölel.

- Nem egy nagy dolog, de azért remélem tetszeni fog.

- Egy szívecske alakú medál, nagyon tetszik, nagyon köszönöm!

Cseng a kaputelefon, megérkezett értünk a taxi. Rövidke utazás után, már meg is érkeztünk a bárba. Egy külön terem van lefoglalva a buli számára. Már páran vannak, és meglepő módon vannak fiúk is. Úgy tudtam, csak lányok dolgoznak ott, gyorsan ki is derül, hogy a srácok nem is a boltban dolgoznak, csak, valamelyik szomszéd üzletben. Kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak, viszonylag jó a névmemóriám, elsőre megjegyzem a keresztneveket. Örülök neki, hogy ilyen sok barátot szerzett már magának. Úgy néz ki ez tényleg egy nagyon jól összeszokott banda. Ami már viszont az elején is feltűnt, hogy az egyik srác, feltűnő módon nyomul Amandára. Nem is értem, de mint ha zavarna, csak nem féltékeny vagyok? De miért lennék? Csak a szemem sarkából figyelem őket, de már kezdenek bemelegedni, a fiú simogatja mindenhol, és puszilgatja a vállát, nyakát, arcát. Én meg úgy érzem, mint ha egy kést szúrtak volna a szívembe. Mikor rám néz, én elkapom a tekintetemet, mint ha egész más fele figyeltem volna. Amanda kitalálja, hogy menjünk táncolni. Jó ideig táncolunk, persze ők ketten együtt. Néha úgy látom, mint ha keresne valakit, és amikor felém nézne, mindig elkapom a tekintetemet. Elindulnak kifele a teremből, pár percig figyelem, hát ha visszajönnek. Még egy ideig vívódok magamban, de én ezt nem bírom tovább, úgy döntök, hazamegyek. A folyosón jön velem szembe Amanda, egyedül.

- Hova-hova?

- Én haza megyek. – válaszolom röviden.

- Egy frászt mész, jössz velem bulizni! – megfogja a kezemet és húzni kezd maga után, vissza a táncparkettre.

Mint régen, megint nagyon jól érezzük magunkat, eszmbe is jutnak a régi szép idők. Rég nem éreztem magam ilyen jól. De mint minden jó, ez is véget ér. Hát nem hiába, már nem vagyunk tizenévesek, már mi se bírjuk annyira. Otthon, gyorsan átöltözök, és már alszom is az ágyamban.

To Be Continued.......