A fordulópont

8. fejezet 7. (52.)

Komolyan nem hiszem el, hogy megint jött valaki. Persze máskor heteken keresztül eszébe se jutok senkinek se, maximum telefonon zavarnak, de ma már ez a harmadik, aki minden előzetes bejelentés nélkül csak becsenget hozzám, és így fogalmam sincs, hogy ki is lehet az. Elsőként Viki érkezett, kicsivel dél után, éppen hogy csak befejeztem az ebédet, és pont kitaláltam, hogy akkor én most pihenek egy jót, keresek valami remek filmet, amin tudok aludni egy frankót. Hát, keresztebe húzta a számításomat. Persze nem akart semmi fontos dolgot, csak azzal az ürüggyel tört be hozzám, hogy megnézi mi a helyzet velem. Aztán nagyon gyorsan a lényegre tört, hogy ő inna valamit. Hiába tiltakoztam, hogy hát alig múlt dél, és elég korán van még ehhez, ő mint ha totál süket lenne, simán kiszolgálta magát egy whisky-vel, és ha már magának öntött, akkor én se maradhattam ki. Bárcsak mondhatnám azt, hogy ha még korán is van, azért csak kibírom ezt, de Viki nem arról híres, hogy egy ital után csak úgy leáll. A negyedik pohár italt, már egy pillanat alatt öntöttem a közelben lévő szobanövény földjére, amivel azt értem el, hogy két perc múlva az egész szoba úszott a whisky illatától. Kiszárad, akkor kiszárad, de én többet nem iszom, így is forog velem már a világ. Vikiből, szokásos módon most is dőlt a szöveg. Igazából semmi se tetszett neki, szidott mindent, és mindenkit, de úgy nem is emlékszem, hogy pontosan mi is volt a baja. Szerintem semmi, csak inni akart valamit, és nem akarta egyedül, ennyi. Hát ő már csak ilyen, ha szüksége van valamire, akkor azt elveszi. És amilyen hirtelen jött, felállt és el is ment, szinte észre se vettem, csak eltűnt. De legalább most alhatok egyet nyugodtan, úgyse bírnék fent maradni ennyi pia után. Jóleső módon nyúltam el a díványon, de szerintem ha simán a földre feküdtem volna le, még ott is simán elaludtam volna. Egész jót aludtam, mikor megint a csengőre ébredek. Alig bírom összeszedni magam, hogy ajtót nyissak. Szomszéd kiscsaj, Petra gondolta úgy hogy meglátogat. Igazsághoz hozzá tartozik, hogy mostanság elég sokat jár át hozzám, mikor nincsenek itthon a szülei, vagy még nem értek haza. És persze tipikus tinédzserként mi a legfőbb téma szinte mindig, hát a fiúk. Folyton szerelmes, vagy inkább szerelmi bánatai vannak, de szinte minden héten más fiú miatt. Szóval ennek a nagy barátnősdinek meg az lett a következménye, hogy szokásává vált, hogy elkéri a ruháimat. Mert hogy én milyen csinos vagyok, és ő is az akar lenni. Végül odáig jutottam, hogy elvittem és vettünk neki pár dögös ruhát a randikra. Hát ha az apja megtudná, lehet, hogy kérdezés nélkül egy baltát állítana a hátamba. De vállalom a kockázatot, nincs barátnője akivel ezeket a dolgokat meg tudná beszélni, anyja apja folyton el van foglalva valamivel, szóval maradtam én, a jó fej szomszéd. Nagyon emlékeztetett korabeli önmagamra, de nekem nem volt senkim se, és megsajnáltam, nem akartam, hogy ő is úgy járjon, mint én. Most fiatal, most éljen amíg lehet, persze ésszerű határok között, azért erre nem egyszer figyelmeztettem.
Szóval, valamilyen szinten tök jó barátnők lettünk, persze én közel se vagyok vele annyira kitárulkozó feléje, mint ő felém. De nincs is ezzel gond, bármennyire is tűnik némelyik problémája igazán viccesnek, ez neki fontos, szóval segítek neki, amennyire csak erőmből telik. Hihetetlen a kiscsaj, igazán felbátorodott velem szembe, és már ki is használja hogy nem tudok neki nemet mondani. Mert hogy felismerte a terjengő whisky illatát, és hát ő még soha nem ivott. De azért én elsőre közöltem vele, hogy nálam nem is fog! Nem nálam fogja elkezdeni, persze jött is a szöveggel, hogy ő már szokott inni, apukája is megszokta kínálni, szóval nincs gond, csak whisky-t nem ivott még életében. És addig-addig csűrte csavarta a szavakat, hogy megengedtem neki egy kortyot. Persze ez egy drága minőségi ital, nem olyan amit kocsmákban szolgálnak fel, vagy egy gagyi utánzata boltból, naná hogy ízlett neki, és már kérte is volna a következőt, de viszonylag józan felnőtként nemet mondtam neki. Gondolom, hogy nem sok igazság volt abban, hogy otthon is szokott inni egy keveset, mert a picike korty után pár perccel, rendendesen törte a nyelvet, egyszerűbb szavakat is nehezen ejtett ki, és folyton nevetésben tört ki. Persze így nem engedhettem haza, hogy nézne már ki, hogy csak úgy magára hagyom, plusz féltettem a tyúkszaros életemet, az apja haragjától. Szóval még beszélgettünk egy keveset, és szóba került Amanda is, nagyon nem örültem a témának, mert még most is elég fájdalmas számomra. Ezért is örültem neki, hogy viszonylag gyorsan magához tért, szerencsére olyan sokat nem ivott. Szóval már ő is lelépett, és magával vitte az egyik kedvenc farmeromat, remélem visszakapom, bár nem sok reményt fűzök hozzá.
Talán sikerült megint elbóbiskolnom a TV előtt, mikor megint csengetett valaki. Picit mérgesen nyitom ki az ajtót, hogy egyszerűen miért nem tudnak engem békén hagyni! De a látványtól még levegőt is elfelejtek venni. A legmerészebb álmom valósult meg, mikor úgy nyitom ki az ajtót, hogy eszembe se jut, hogy ő állhat a másik oldalon, és akkor ott áll ő teljes valóságában. A szokásnak megfelelően, tökéletes a külseje. A haja, mint ha csak most lépett volna ki a fodrász szalonból, minden egyes hajszál a megfelelő módon áll, hajlik és simogatja az arcát. Egy fehér szövet kabát van rajt, alul talán egy szoknya, igazából nem is tudtam rendesen megfigyelni, mert mióta találkozott a tekintetünk, egyikünk se merte megszakítani ezt a kellemes csapdát. Az arca rezzenéstelen, se egy mosoly, se egy apró arcizom rándulás, áll ott mint ha meg lenne fagyva, kb mint én. Vagy fél percen keresztül, mint két sóbálvány csak bámuljuk egymást egyetlen szó nélkül. Majd elindul felém, egy hangos koppanás a padlón, ahogy a csizmája sarka földet ér, majd még egy, ahogy a másik is. Azt se tudom, hogy mit tegyek, csak állok ott totál lefagyva, még egy hang se hagyta el a szánkat! Felemeli a jobb kezét, mint ha csak meg akarná cirógatni az arcomat, vagy eltűrni a hajamat, az ujjai hegyével. De közel se ez történik. Egy pillanat alatt túr bele a tarkómnál a hajamba, és húz keményen magához, és már csókol is olyan forrón, hogy majd meggyulladok. Rettenetesen vadul csókol! Mi az hogy csókol? Szinte felfal! És a nyelve, úgy harcol az enyémmel, mint ha ez egy címvédő mérkőzés lenne, és kötelező lenne a részéről a győzelem. Szerintem nem is gondolja, hogy én ezt mennyire imádom, mikor ilyen vadul ellenállást nem tűrően bánik velem! Pont azt csinálja amivel igazán le tud venni a lábamról. Már gyengülnek is el a lábaim, és csúsznék is ki az öleléséből, mikor új fogást talál rajtam, egy biztos pontot. Erősen belém markol, úgy csinálja, hogy ha ezt egy fiú csinálná, már menne is térddel a tökön rúgás, hogy egy életre megjegyezze, hogy én nem a kurvája vagyok, hanem egy érzékeny lélek, akit gyengéden szeretgetni kell, nem pedig ütni, és fájdalmasan belemarkolni a fenekébe! És ez a legfurább az egészben, hogy vele ez soha nem történt meg, még eszembe se jutott, hogy ez rossz lenne! Sőt, pont ellenkezőleg, még jobban felkorbácsolta bennem a szenvedélyt. Azt hiszem a szerelemnek egy ez tipikus jele, legalábbis én úgy érzem. Amikor valamit nagyon utálsz, de olyan nagyon, hogy az már váló ok, de azzal akit szeretsz még az is jó! De nem úgy jó, hogy elviseled, mert ő szereti, és a kedvében akarsz járni, hanem tényleg nagyon jó érzés, sőt szinte ki vagy éhezve arra az érzésre, mert a szerelmed még a rosszat is élvezetesen csinálja, és végül a rosszból jó lesz! Na én pontosan így vagyok vele, hogy szinte vágyom rá, hogy jó erősen belemarkoljon a fenekembe, sőt, a másik kezével a másikba. És mint ha csak egy varázsszó lenne, már erősen markolja a másik felét is a másik kezével. Erősen átkarolnom a nyakát a kezeimmel, és ugyan így teszek a lábammal is a dereka környékén. Meg se kottyan neki, ez a többlet súly, mint ha csak egy könnyű párnát tartana, egy pillanatra se esik ki a finom csók ritmusából. Lassan elindulunk az ajtóból, mert hogy eddig egy lépést se tettünk, akárki végig nézhette, hogy mi mit is művelünk. Egy hatalmas csattanással csapódik be az ajtó. Fogalmam sincs, hogy hogyan vagy miként csinált, de az biztos, hogy most már az se érdekelne, ha a padlóra tenne, és ott szeretkezne velem szenvedélyesen. A lendülete fokozódik, de nem a padló fele tarunk, hanem egy fal fele, ahol csattan is a hátam. Össze is törünk egy képet, és én bele is nyögök a szájába, de nem a fájdalom miatt, egyáltalán nem erről van szó. Ez még jobban fokozza bennem a szenvedélyt. Az se érdekel, ha törött üveg szanaszét szabdalja a hátam. Szerencsére nem történik meg, max a nagyon gáz mackófelsőm éri kár, de az meg ki a fenét érdekel?! Itt is eltöltünk pár nagyon szenvedélyes percet, de már csak pár lépésnyire vagyunk az ágyamtól, és kíváncsian várom, hogy abba az irányban haladunk e tovább, vagy egészen másik irányba?
Most itt ebben nem okoz meglepetést, nem is kell, tökéletes lesz a kényelmes puha ágyam. Ennek abban a pillanatban örülök a legjobban, mikor mintha összebeszéltünk volna, ő eldob engem, én pedig abban a pillanatban elengedem a lábammal és a kezemmel egyszerre. Ez a művelet a padlón elég fájdalmas véget ért volna, de az ágyam viszont rugalmas, olyan nagyon, hogy picit vissza fel is dob, és még két három fel és le mozgás, mire teljesen megnyugszik a testem. Az arckifejezése semmit se változott, mint egy robot, rezzenéstelen, de valahogy még is iszonyú vágyat sugároz. Ott áll a lábamnál, és meg se mozdul, csak néz rám, mint ha várná az utasítást, hogy merre is tovább. Persze nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy milyen vadul veti majd rám magát. Két mozdulat, és már kis is gombolta a kabátját, kezeivel hátrahúzza a vállán, majd a föld fele kinyújtja, és a vastag ruhadarab, már akadály nélkül hullik a földre. Tényleg szoknyát visel, annak ellenére, hogy igazából nadrágban érzi magát igazán jól. De nem is szoknya, ez egy igazán csinos fekete egyberuha. Igazán diszkrét és visszafogott, de olyan gyönyörűen kiemeli vékony derekát, és igencsak dús keblét, hogy akármilyen bálba is felvehetné. Igazán cuki egy darab! Elkapja a bokámnál a melegítőnadrágom mindkét szárát, és egy gyors rutinos rántással rántja le rólam talán a ruhatáram leggázabb darabját. Régi és elhanyagolt. Pont mint én alatta. Igazából bele is pirulok, mert hát kinek a kedvéért is legyek minden nap a toppon? Közel se olyan gyakran szőrtelenítek, mint régebben, egyszerűbb felvenni egy nadrágot, meg egy hosszú ujjú blúzt a munkába, mint hogy két naponta teljes karbantartást tartsak a testemen, így bőven elég azzal foglalkoznom, amit nem takar ruha. A szégyen érzetem tovább fokozódik, mikor eszembe jut, hogy már a nagyon sokadik reggelen, nem egy seggbevágós tangát választok, hanem egy sokkal kényelmesebb sokat takaró bugyit. És amit eltakar! Hát talán tinédzser korom óta nem volt olyan dús odalett mint most. Ha meg akarnám ölni a pillanatot, akkor megkérdezném őt, hogy emlékszik e, hogy milyen volt odalent mikor először voltunk együtt, csak hogy ne érje meglepetés. Bár utána már nagyon felbátorodtam, mert olyan akartam lenni mint ő, és folyton olyan sima voltam mint egy baba popsi, még akkor is ha ez rajtam kívül senkit se érdekelt. Úgy érzem, elhanyagoltságom, egyáltalán nem érdekli, előre hajol, és mindkét kezével lassan simítja végig a lábaim belső felét. Lassan halad, és van időm eljátszani a gondolattal, hogy mi lesz, mikor túl jut a térdemen, és a sokkal érzékenyebb combom belső felére tér át. Már a gondolattól is sokkal hevesebben kezd el verni a szívem, és már is vörösre harapom a szám szélét, olyan izgalomba kerülök, pedig alig hagyta még csak el a bokámat. A keze érintését, a szája csókjai követik, és hiába tart még csak a bokámnál, én már fejben előbbre tartok, ki is húzom magam alól a könyökömet, amivel még valamennyire tartottam a felső testemet, és végleg elterülök az ágyon, és a fejemet is hátra feszítem az élvezettől. Mikor a térdemhez ér, az izgalomtól összébb zárom a lábam, amit ő egy erős és határozott mozdulattal nyit újból szét. Már a levegőt is remegve veszem, pedig alig jár pár centivel feljebb a térdem felett. Nem tudom mi lesz később, ha már most ilyen állapotban vagyok! Szinte végig remegek míg a combom belső felét simogatja, kényezteti. A leglényegesebb részt, egy pillanat alatt ugorja át, és a körmei, már a felsőm alatt karcolják végig a csupasz hasamat. Az ingertől, azonnal felülök, és ő velem szembe belehuppan az ölembe. Már ragadja is meg két oldalt a pulcsimat, és húzná is le rólam, ha felemelném a kezem. Egy picit megint elbizonytalanodok, mert hát reggel a melltartóm választásánál se az volt a cél, hogy nagyon szexi legyen, hanem, hogy nagyon kényelmes, így esett a választás egy a leghétköznapibb fehér darabra. Egy forró csók, és már engedem is, hogy ezt is levegye rólam. Egy határozott dobással szabadul meg tőle, mint ha soha többet nem akarná látni, hát mondjuk megértem. A szemem sarkából látom, hogy az ablakpárkányon fennakad a ruhadarab, pont azon a részen, amit pár hete, sikeresen lefejeltem, és az eset egy gyönyörű heget hagyott maga után. Ahogy ez eszembe jut, már túr is bele a hajamba, tincsenként fésüli egyik helyről a másikra, egészen addig, míg a dús hajkoronám alatt rá nem lel csúnya hegre. Azon a ponton teljesen szétigazgatja a hajam, iszonyú kínos, mert én csak rejtegetném, de ő meg közelről vizsgálja. Elkezdi puszilgatni, és egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy ez most iszonyú morbid, vagy írtó szexi amit csinál. Egy biztos, annak ellenére, hogy az a rész teljesen érzéketlen, akár egy forró tűt is szúrhatnának bele, azt se érezném, nagyon kellemes, és megnyugtató amit csinál. Tovább halad, és már a nyakamat csókolgatja, és borzalmasan élvezem, átölel és kikapcsolja a melltartómat, és egy jól irányzott mozdulattal hajítja ezt is el. Most már én is szeretnék belőle valamit, hogy ő se maradjon le tőlem, de akárhogy kezdeményezném a dolgot, mindig kibújik valahogy alóla. Minden mozdulatával azt sugallja, hogy most én vagyok a központ és nem ő, én meg most ezt nagyon élvezem, és ha ő ezt akarja, hát legyen átadom magam az élvezetnek. Már terülök is le újból az ágyon, és élvezem a puha csókjait amivel beteríti meztelen felső testemet. Nincs porcikám, amit ne hagyna ki, én meg imádom minden pillanatát, rég nem éreztem magam ennyire extázisban. Határozottan lefele indul a csókjaival a testemen, végig csókolgatja a hasam, oldalam, derekam, csípőm. De nagy ívben elkerüli a legérzékenyebb részem. Megint a combom belső felével játszadozik, és olyan ingereket vált ki belőlem, hogy már nem tudom kontrolálni a testem. Izgek mozgok minden irányban, mint ha csak egy erotikus táncot lejtenék. Alig várom, hogy megszabadítson az utolsó kis ruhadarabomtól, és végre a régóta áhított csúcsra juttasson. És mint ha imáim meghallgattattak volna, ragadja meg a bugyimat két oldalon, és szinte úgy tépi le rólam, én pedig minden mozdulatommal segítem. Megint elkap egy pillanatra a rémület, hogy pont az orra előtt van a leplezetlen valóság, egy hatalmas bozont formájában. Fel kell néznem, mert látnom kell, hogy mennyire rémiszti meg a látvány. A szemeim elkerekednek, mert nem hogy undorral menekülne, az arcát túrja bele, mint ha csak egy finom puha plüssmackót ölelgetne, és szeretgetne. Totális extázisba esem, olyan átéléssel kezd el nyalni. Olyan régóta vágyom már erre az érzésre, hogy teljesen elvesztem az önuralmamat, erőtlenül terülök szét az ágyon, és várom hogy pillanatok múlva bekövetkezzen az orgazmusom......

To Be Continued.......

Ezzel a picit fülledt és erotikus résszel szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyt kívánni! 😁

Mit gondoltok a régi kulcsszereplő felbukkanásáról?

Ha van időtök, akkor olvassátok el kedves barátom verseit! Tényleg csak pár perc, viszont szerintem intenzív élmény:

GabiTmr

https://www.wattpad.com/story/285551605?utm_source=android&utm_medium=com.miui.notes&utm_content=story_info&wp_page=story_details_button&wp_uname=_Ranatanata_&wp_originator=1T9OAlkgPHhF%2B49s1%2BdnCzsbZzM2wk0gs3GPbK7xmjw%2BmT9irpkdqkjUO4uJscyuXZLMNNtfEMu4FXRTJBRxZvWJyBEqUTVIcYjZkCXhbNki6%2Fy1yjAO%2BcY33bU%2Fvs4c

Ne feledjetek el a részre szavazni, ha tetszett! És olvasólistára rakni a könyvet, hogy véletlenül se maradjatok le az új részről.

Szívesen várom a kommenteket, pozitív negatív kritikákat, ígérem egyikből se lesz sértődés, ha megfelelő hangnemben történik! :)

Ha még nem követsz akkor hajrá, néha szoktam írni az üzenőfalra is dolgokat. :D

Szép napot mindenkinek!