A fordulópont

8. fejezet 9. (54.)

...Eltelik egy év, borzalmasan hosszú és fájdalmas év. Pont egy éve lépett ki az ajtón, és én azóta is azt várom, hogy visszatérjen. Nagyon féltem ettől a naptól, annak ellenére, hogy hónapok óta semmi bajom sincs, olyan vagyok mint előtte, de azért valami még is más. A gyógyszer adagjaimat, lassan csökkenteni kezdte az orvosom, csak hogy lássuk, hogy sikerült e pszichésen rendbe rakni engem. Nem az első próbálkozás, sajnos eddig mindig visszatért, szinte azonnal, félek, egész hátralévő életeben szednem kell ezeket a tudat módosítókat. ...

- Na végre megjött Viki!!! – kiáltok fel félhangosan.

Egy pillanatra ránézek még az órára, nyolc múlott pár perccel. Végre egyszer én dörgölhetem az orra alá, hogy késett! És ez most olyan jól fog esni, mint mostanában semmi se. Már alig várom, hogy egész este ezzel szívathassam, már előre örülök az egésznek. Belemarkolok a kilincsbe és már nyitom is, és vele együtt veszem is a nagy levegőt, hogy ahogy ő is szokta velem, még köszönni se köszönök neki, csak gyorsan a fejéhez vágom, hogy: „Késtél!" De az ajtó másik oldalán nem Viki áll. És még nem is a pizzásfiú, bár lassan neki is ideje lenne megjelenni. Igazából rajtuk kívül még Petra szokott néha zaklatni, de nem is ő az. Olyan sokszor eljátszottam mára gondolattal, hogy egyszer majd, mikor nem is várom, ő fog ott állni az ajtó másik oldalán. És el is játszotta velem, nem is egyszer, nem hiába, pontosan tudja mire is vágyom, mire is gondolok, és ezt folyton kihasználja. Vagyis kihasználta, mert mostanában nem jelent meg.

- Na megint kezdődik! – jegyzem meg magamnak, nagyon halkan, pedig azt hittem most végre leállhatunk a gyógyszerekkel!

- Ne haragudj, hogy zavarlak! – és közben lesüti a szemét, és még a fejét is lehajtja hozzá. Jaj micsoda színészi képesség, megjátssza itt nekem az összetört lelket, és az hiszi, hogy én be is veszem, de nem fogom! – Bocsi! Inkább megyek!

- Várj! Ne menj! – szólok utána, miután már elkezdett megfordulni, de már fordul is vissza felém, de továbbra is csak a padlót nézi, nem találkozik a tekintetünk, egy pillanatra se. Hát szégyellheti is magát az miatt, ahogy viselkedett velem, kis híja volt, hogy nem kaptam egy teljes idegösszeomlást, pedig nagyon közel voltam ahhoz, hogy csorgó nyállal, zombiként járkáljak körbe-körbe, a többi beteggel együtt – Szeretnél bejönni? – nem is értem miért kérdezem?! Dehogynem tudom, mert továbbra se tudom elengedni – Azaz, légy szíves gyere be! – Ejjj, hogy én milyen jó szívű vagyok, pedig aztán most én is lehetnék vele, iszonyú bunkó, és elég sokan nekem adnának igazat. Hamarosan Viki is megérkezik, akkor meg úgy is eltűnik, mert a barátosném, úgy is úgy kiakaszt, hogy az agyam ennyi mindennel nem bír el egyszerre, addig meg csak kibírom valahogy. Bár most elég normálisnak tűnik.

- Csak ha tényleg nem zavarok! – mondja eléggé megszeppenve.

- Dehogy zavarsz! – valami miatt elég udvarias vagyok vele – Már úgy is kezdtél hiányozni! – és egy karlendítéssel invitálnom beljebb, majd szó szerint becsapom az ajtót.

- Köszönöm! – de elég félve lépked.

- Kabát! Fogas! – mutogatok az ujjammal, ha már egyszer itt van, akkor legalább a szabályaimat tartsa be, nem mint ha annyira számítana, úgy is csak a fejemben van.

Egy sima egyszerű kis fekete kabát van rajt, semmi különös nincs benne, pont arra való, amire hivatott, hogy jó melegen tartson. Viszont a sapija, igazán cuki. Rózsaszín, kötött, egy hatalmas pihe puha pom-pommal a tetején. És az hogy csak félig volt a fejére húzva tette igazán aranyossá a kinézetét! Egész normálisan néz ki, pedig volt olyan alkalom, hogy olyan szerelésben jelent meg előttem, hogy teljesen bele pirultam. Szinte hangtalanul lépked utánam, miután a csizmájától is megszabadult. Egy pár fehér zoknit és egy sima sötétkék farmert visel, ami teljesen rásimul a lábaira. Felül viszont több számmal nagyobb tört fehér kötött pulcsi van rajta. De nem úgy nagy, hogy ki van nyúlva, hanem, úgy dögösen nagy. A nagysága miatt egyik válláról lecsúszik, teljesen csupaszon hagyva azt, csak a fehér melltartópántja zavar bele a csupasz bőre látványába. Ahogy észreveszi, hogy azt figyelem, azonnal egy gyors mozdulattal, visszahúzza.