A fordulópont

1. fejezet 8. (8. rész)

Valami elkezd mesélni, de nem tudok rá figyelni. Itt fekszik az ölemben ez a gyönyörű lány, és így pont belátok a ruhája alá. Vicces, hogy míg nem volt rajta semmi se, addig nem érdekelt, de most így teljesen felizgat. Teljesen elborul az agyam, és úgy döntök, mindent egy lapra teszek fel, ennél jobb helyzet nem lesz. Lassan az oldalához húzom a kezem, és finoman simogatom az ujjaim hegyével. Semmilyen reakciót nem váltok ki belőle, tovább haladok, és már a hasát cirógatom, szinte táncolnak az ujjaim a testén. Hirtelen elhallgat, és felnéz rám.

- Figyelsz te rám? – kérdez Amanda.

Mélyen a szemébe nézek, eddig fel se tűnt, hogy milyen szép zöld szemei vannak, és azok a vérvörös hívogató ajkai. Nem bírok ellenállni, hirtelen előre hajolok, és megpuszilom az ajkait.

- Mi a francot csinálsz? - de a hangja nyugodt, egyáltalán nem elutasító.

Ismételten előre hajolok, és megint megpuszilom az ajkait, de most egy kicsit hosszabb ideig, és most sincs ellenállás.

- Az a dolog este, nem jelentett semmit se, csak fogadás volt.

Ahogy befejezi a mondatot, ismételten megpuszilom, de most már háromszor a száját.

- Nem tudom, neked mit jelentett, de én nem vagyok leszbikus!

Meg se szólalok, csak ismételten puszilgatom, inkább már harapdálom az ajkait a számmal.

- Te meg vagy őrülve!

Ismételten elkezdem falni a száját, ellen nem áll, viszont továbbra is csak passzív élvező.

- Atya világ! – suttogja, és szemei már csukva vannak.

Nem adom fel, megint belekezdek az ajkai harapdálásba, és mint ha megtörne a jég, és úgy érzem mint ha ő is mozgatná a száját.

- Mit művelsz velem te boszorkány?!

Csak mosolygok rá, és megint közel hajolok hozzá. Most már ő is nagyon apró mozdulatokkal puszilgatja a számat. Alig válik szét a szánk, ő megint megszólal.

- Nagyon jól csinálod!

A pozitív megerősítése még elszántabbá tesz, vadul elkezdjük falni egymást. Egyszer csak megérzem a nyelvét, annyira meglep, hogy elkapom a számat.

- Ha már csinálod, csináld rendesen. . néz mélyen a szemebe és mosolyog.

Megfogja a tarkómat, és visszahúz a szájára. Azonnal összeforrunk, és pár pillanat múlva egymás nyelvét simogatjuk. Olyan mélyen nyomja a nyelvét számba, ahogy csak bírja. Hosszú ideig csókolózunk így, nagyon szenvedélyesen csinálja, közben a kezeivel simogatja a tarkómat. Mikor szétválunk megint megszólal:

- Nem hiszem el hogy ezt tetted velem! – szólal meg megint.

- Te soha nem tudod befogni a szádat? – mondom neki mosolyogva.

- Ha zavarba jövök, mindig beszélek.

- Wow, a mindig határozott erőteljes Amanda talán életében először zavarba jött, és pont tőlem!?

- El nem tudod képzelni, hogy ez milyen kevésszer esett meg eddig. – közli nevetve, majd hirtelen abba hagyja – Most komolyan, válaszolná őszintén egy kérdésemre?

- Hát persze! – válaszolok kíváncsian.

- De akármit válaszolsz, engem nem befolyásol, szóval nyugodtan megmondhatod az igazat. Mert ugye akár meg is sértődhetnél a kérdésen, és én azt nem szeretném, de miért is sértődnél meg ebben a helyzetben....