A fordulópont

4. fejezet 2. (19. rész)

Egész jól alakulnak a dolgok, otthon megy a romantika, viszont megegyeztünk, hogy egyelőre, csak kettőnk között marad, és a lakáson kívül nincs semmi. Azért elég nehéz ezt megtartani, főleg neki, ő sokkal gátlástalanabb mint én. Mikor sorban állunk valahol, ahol sokan vannak, és egymást érik az emberek, a legnagyobb természetességgel mesél valamit, viszont a keze, simogatja a fenekemet, vagy pont ahol ért, vagy csak egyszerűen megfogja a kezem. Ilyenkor mindig megjelenik az arcán az a jellegzetes huncut mosolya. Sokszor már-már várom ezeket a lopott pillanatokat, perceket.

Egyik délután, késve ér haza, vagy egy órát késik, én már az órámat nézegetem, aggódok érte, de nem merem felhívni, tudom megharagudna érte. Néha túlzásba viszem az aggódást, és túl agyalom a dolgokat. Nyílik az ajtó, megyek elé, ha kell tudjak segíteni neki. Megdöbbent a látvány.

- Veled mi a franc történt?

- Lekéstem a buszt, és gyalog jöttem, picit eláztam.

- PICIT? Úr Isten mindened vizes! – elkezdem rángatni róla, a vizes ruhákat. – Miért nem hívtál fel?

- Lemerült a mobilom.

- Még hogy kicsit áztál el! Mindened csurom vizes. Ezeket le kell venni, mert megfázol.- csak áll ott, és alig segít valamit.

- Ha tudom, hogy így rángatod le rólam a ruhát, akkor már rég kiálltam volna az esőre. – mondja a legnagyobb nyugodtsággal.

- Te bolond vagy, csak segíteni akarok, nem karom, hogy megfázz! – megfogom a kezét, és húzom magam után a fürdőbe, lekapok egy törölközőt, és rá akarom teríteni, de elveszi, és közel lép, és összefog minket a törölközővel.

- Ugye felmelegítesz! – bújik hozzám teljesen szorosan.

A hajából továbbra is csepeg a víz. Már csak egy vörös melltartó, és tanga van rajta, és úgy bújunk össze, és teker minket be a törcsivel. Így állunk, a fürdő közepén. A bőre jéghideg, erősen dörzsölöm mindenhol a kezemmel, hogy így is próbáljam meg gyorsítani a felmelegedést, majd idővel, lassan egyre finomabb már-már nagyon érzéki simogatásba megy át. Ez persze lassan Amandára hatással lett, és érzéki sóhajtozásba kezdett, ez viszont engem se hagyott hidegen éreztem hogyan áramlik szét bennem a kellemes melegség.

- Egy forró fürdőt kéne venned, hogy felmelegedj! – súgom a fülében.

- Nekem jó így! – válaszol kicsit kapkodva a levegőt.

- Az meg hiszem! De egy forró fürdő még jobb lenne.

- Lehet, hogy még is csak igazad van. De....

- Mi az hogy, de? Nincs de! – háborodok fel egy kicsit, belé fojtva a szót.

Kiszabadítom magam az öleléséből, és megnyitom a vizet, öntök egy kis habfürdőt a vízbe, és szépen emelkedik a kádban a vízszint. Elindulok kifele a fürdőbő. Pár perc múlva, már azt hiszem hogy fürdik, mikor szólít:

- Tündi!?

- Igen? – indulok a fürdő felé.

- De azért jössz velem fürdeni? – benézek a fürdőbe, és ott áll még mindig törölközőbe csavarva a kád mellett.

Pont rászólnék, hogy azonnal menjen fürödni, egy kicsit anyáskodóan. Akkor ledobja magáról a törölközőt ami a földre hullik. Háttal áll nekem, és már csak a fehérneműje van rajt. Csak állok ott az ajtóban és, tátott szájjal figyelem majdnem tökéletes meztelen alakját. Hátrányul, és kikapcsolja a melltartóját, ami szinte azonnal a földre hull. Utána lassan letolja a tangáját, olyan mint ha egy lassított felvételt látnék. A finom anyag lassan csúszik végig enyhén barnított bőrén. Ahogy kilép belőle, visszafele végig simogatja a saját lábát, ez számomra megint olyan mint ha hosszú percekig tartana. Hátra se néz de tudja, hogy figyelem, és direkt minden olyan erotikusan csinál, hogy le se tudom venni róla a szemem. Megfog egy kicsi törölközőt, és betekeri vele a vizes haját. Ott áll teljesen meztelenül, és még a haja se takar bele a tökéletes testébe. Teljesen megbolondulok a látványtól, ő is teljesen tisztába van vele, hogy igaz hogy szeretkeztünk már, de még nem láttuk egymást meztelenül, legalábbis felnőttként, csak tini korunkban. Azóta már felnőttünk, és a testünk se olyan, mint tinédzser korunkban. Egyáltalán nincs okunk panaszra, a rengeteg edzés megtette már a hatását, talán nekem még lenne mit ledolgoznom, de Amandán egy gramm felesleg sincs, szerintem. Talán még mind a ketten nőttönk magasságra, én egy kicsivel többet, mintha nem lenne akkora különbség közöttünk, mint régen, csak pár centivel vagyok lemaradva tőle. Viszont Amanda piszok szerencsés, már az elején ruhán keresztül is kiszúrtam, hogy nagyobb mellei lettek. Én se panaszkodok enyémek is nőttek még, de közel se olyan szépek mint az övé. Kicsit hátra néz a válla felett, és mosolyog rám. Belép a kádba, és elmerül a habok közt, anélkül, hogy bármit is láttam volna az intim részeiből. Alig térek magamhoz úgy elbűvölt. Mikor rám mosolyog, látom rajt, hogy teljesen tisztában van vele, hogy sikerült teljesen levenni a lábamról.

- Szóval? – mosolyog rám huncutul.

- Mit szóval?

- Szóval akkor jössz te is velem fürdeni?

Borzalmas, hogy mennyire szégyellős tudok néha lenni. Egy sötét szobában még úgy ahogy megoldom a dolgot, de teljesen bevilágított fürdőben, nem vagyok benne biztos, hogy menne a vetkőzés. De lehet, hogy csak félek, hogy mit szól Amanda a látványhoz, azért én közel se vagyok olyan jó nő mint ő. Mindig is kicsi önbizalom hiányba szenvedtem, ez még megmaradt a magányos korszakomból, és talán soha nem fogom már elhagyni. Lassan lépkedem be a fürdőbe, és fogalmam sincs, hogy most mi legyen, szeretném is, meg nem is. Gyorsan odaülök a kád szélére, és megsimogatom az arcát.

- Jól vagy? kérdem tőle, kicsit piros az arca.

- Persze, semmi bajom, ez csak víz. – mondja teljes közönyösséggel.

- Na persze, de milyen hideg víz volt! – kicsit aggódok érte, úgy csillognak a szemei.

Azt hittem vagyok olyan okos, kitalálok valami jó ürügyet, hogy ne kelljen levetkőznöm előtte még, de semmi okos se jutott az eszembe, ami ne lenne igazán átlátszó hazugság. Ilyenkor mindig zavarba jövök, és matatok magamon valamit, mikor eltűrőm a hajam a fülem mögé Amanda rám ordít, jól meg is ijedek tőle.

- Meg ne mozdulj!

- Mi történt? – de azt se tudom, mi történt, remélem nem egy pók mászik valahol rajtam. Utálom a pókokat!

- Csak meg ne mozdulj!

- Egy pók az? – kérdem már remegő hangon. - Biztosan egy pók az! - Közben érzem, hogy kiveszi, a hátsó zsebemből a telefonomat.

- Nyugi, nincs pók, csak szeretnék pár képet csinálni rólad, most nagyon jólesik rád a fény. – és már hallom is, hogy kattog a telefonomon a fényképező.

Amandának, még művészi hajlamai is vannak, mindenben meglátja a szépet. És nagyon jó képeket tud csinálni, néha csak felkapja a keze ügyébe akadó telefont, és készít pár képet, majd lerakja, később mikor nézegetem a képeket, akkor látom, hogy egy kis szar kis telefonnal, milyen csodás képeket tud készíteni.

- Persze, pókok! – zsörtölődik egy kicsit – Már kiirtottad az összeset, sőt, már elterjedt a pókok társadalmában, hogy messzire kerüljék ezt a helyet, mert itt nagy mészárlás folyt. – mondja már egy kicsit nevetve.

Persze azért ilyen hangsúllyal mondja, mert ő meg imádja őket, sőt a karjára van tetoválva egy pók, ami elég élethű. Egyszer meg is szívatott vele, hogy kezét elém rakta, és felébresztett, ahogy kinyitottam a szemem, csak egy nagy pókot láttam, kis híján szív-infarktus kaptam tőle, torkom szakadtából sikítottam, Amanda meg annyira nevetett, hogy legurult az ágyról, egy kicsit se sajnáltam miatta, pedig biztosan megütötte magát, de azért annyira nem, mert a földön fekve se tudta abbahagyni a nevetést.

- Tudod, hogy félek tőlük. – suttogom.

- De az enyémtől, ugye már nem félsz. – mondja nevetve.

- Még néha kiráz tőle a hideg!

- Ez az, félj csak tőle! - és csak készíti sorba a képeket – Olyan ritkán tudlak elkapni, mikor nem mosolyogsz.

- Az is baj, ha sokat mosolygok?

- Kicsit se! Ne érts félre, imádom mikor mosolyogsz, de amikor mérges vagy, akkor vagy igazán szép!

- Ezt most nem mondod komolyan! – háborodok fel egy kicsit.

- De igen, lehet, hogy egy két nagyon jó kép erejéig, jól felbosszantalak, utána pedig megvigasztallak! – mondja nevetve.

- Ne merj felbosszantani! – mondom kicsit dühösen.

- Ohh, ez az, ez lesz igazán jó!

- Na jó, megmozdulhatok már?

- Csak egy pillanat!

To Be Continued.......

Szép napot mindenkinek!