A fordulópont

5. fejezet 5. (26. rész)

Pár percig csak fekszünk a fűben, csak a madárcsicsergés hallani, és a méhek zümmögését.
-Kívánlak! – súgja fülembe!

- Hogy mi van? – emelem fel egy kicsit a hangomat.

- Akarlak! - súgja újból, de olyan hangsúllyal pont bele a fülembe, hogy egy pillanat alatt beleborzongok.

- Te nem vagy normális! Én viszont nem akarok egy gyereket! – próbálok ellenállni, és valami jó kifogást találni, pedig csak az eszem akar, még saját magammal is harcolnom kell.

- De én akkor is akarlak, itt és most! – már fordul is oldalára, és szorosan bújik hozzám, még a lábával is átkarol, és úgy fészkelődik egyre közelebb, míg a csípönk össze nem ér teljesen. Egyik ujjával körbe-körbe simogatja az ajkaimat.

- Imádom a szádat, olyan hívogató, puha, érzéki. Mikor beszélsz mindig azt figyelem, hogy milyen szépen mozognak, amikor hosszabban beszélsz, néha már arra se tudok figyelni, hogy mit mondasz, csak elmerülök az ajkaid szépségébe. Mikor vörösre fested, akkor olyan, mint egy érett eper, és legszívesebben beleharapnék!

El se hiszem, de ezzel a pár mondattal, teljesen levesz a lábamról, itt fekszünk a szabad ég alatt vadvirágok közt, és már másra se tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire akarom őt, pedig pár pillanattal ezelőtt, még nagyon elleneztem a dolgot, de most már kezd engem is izgatni. Néha úgy érzem, hogy egy nyitott könyv vagyok számára, úgy játszik velem ahogy akar. Felé fordítom a fejem, csak pár centire van a szám a szájától. Érzem leheletét, ahogy elhagyja a száját, és hozzáér az ajkaimhoz. Az ujja továbbra is simogat, de most már a fülemmel játszik, ez is legalább olyan kellemes, mint az előző. Alig érezhetően, de már érzem, hogy lehelet finoman hozzáér, az ajkai az ajkaimhoz. Csak simogatja a szájával a számat, olyan nagyon borzolja már az idegeimet, hogy legszívesebben elkapnám és vadul csókolnám, de próbálok uralkodni magamon, legyen minden úgy ahogy ő szeretné. Érzem kutakodó nyelvét, ahogy az ajkaimhoz ér, finoman nyalogatja körbe-körbe az ajkaimat, és minden körrel kicsit beljebb halad. Órákig tudnám élvezni ezt a kényeztetést, olyan nagyon finom. Az én nyelvem is megindul, és egymásra találnak, és táncolnak egymáson. Fölém kerekedik, de egy pillanatra se hagyja abba a csókját. Gurulni kezdünk a virágok között, egyszer én vagyok felül, másszor ő, végül úgy állunk meg ahogy elkezdtük.

- Tudtam, hogy tetszeni fog neked! – suttogja nagyon halkan.

- Nem semmi, ahogy ezt az egészet előkészítetted! – de én továbbra is hezitálok, hogy talán ez nem a legmegfelelőbb helyszín – De szerintem mennünk kéne tovább!

Felháborodva elemi fel a fejét, és ugyan azzal a lendülettel, már ül is rám, így jelezvén, hogy márpedig ő sehova nem akar menni.

- Hé, baszki, kinyomod a belem! – kicsit rájátszok a dologra.

- Érdekes, eddig soha nem volt bajod ezzel, de most hirtelen, olyan dagadt vagyok, hogy kinyomom a beled! – és közben kacag.

- Én nem ezt mondtam, kiforgatod a szavaim!

- Igen, tudom! – és elég hangosan nevet hozzá, bárki meghallhatja, aki a közelben van.

- Na! Szállj le rólam! -egy kicsit erélyesebben szólok rá, a megszokottnál.

- Nem! – vág vissza ellentmondást nem tűrően.

- Ne csináld már! – és kezemmel erőtlenül megpróbálnom lelökni magamról.

Elkapja mind két csuklómat, és fejem felett a földhöz szorítja, és teljesen rátámaszkodik, hogy véletlenül se tudjak kiszabadulni. Ismerem már ezt a nézést, teljesen be van indulva, és ez a kicsit erőszakos viselkedés, még jobban felperzseli a vágyait.