6. fejezet 5. (36. rész)

2.4K 82 7
                                    


...

- Közel? Hogy hogy közel?

- Ha egy ágyban fekszünk, akkor az elég közel van, ugye?

- Neeem! Te hazudsz! Ott, és akkor soha! Egyszer se! Még ha azt mondod, hogy szobámban zárt ajtó mögött, azt elismerném, vagy a fürdőben, azt is! De melletted soha nem csináltam!

- Nyugi, csak egyszer történt! – mosolygok rá – És elég izgató volt! Szóval kicsit megértelek, hogy miért is szerettél volna látni!

- Nem! Az lehetett! Mert nem történt ilyen! – igencsak ragaszkodik az igazához – Ha ennyire biztos vagy benne, akkor mikor történt? Na kivele! – kezd tényleg dühös lenni.

- A kiránduláson! Még nagyon régen!

Már vesz is egy nagy levegőt, hogy megint hazugnak nevezzen, de a szemöldöke is fennakad, és látom rajt, hogy picit gondolkodik, de tudja, hogy miről beszélek, csak még hirtelen nem döntötte el, hogy letagadja vagy sem!

- Tudtam! Tudtam! Tudtam! – kezd el kiabálni.

- Mit? – kérdezek vissza, hirtelen nem is értem

- Úgy tudtam, hogy fent vagy!

- Dehogy tudtad! – legyintek rá - Csak most találtad ki! Csak, hogy ne tűnjön úgy, hogy lebuktál!

- Nincs igazad! Meghallottam egy fura sóhajt! Le is akartam állni, de már nem tudtam, már késő volt!

- Ezt csak kitalálod!

- Okés! Ha csak kitalálom, akkor miért csináltam úgy, mint ha megölelnélek egy picit? Szinte csak rád raktam a kezem, de még takarón keresztül is éreztem, hogy mennyire zakatol a szíved!

- Ezt most csak kitalálod!

- Igen? Gondolod? Soha nem gondolkoztál el azon, hogy másnap miért kaptár meg olyan könnyen? Ha jól emlékszem, nem álltam ellen neked.

- De igen, párszor eszembe jutott, de tényleg nem találtam rá rendes választ.

- Hát ezért! És valahogy egy picit izgatott, hogy bejövök egy leszbi lánynak. Mert akkor azt hittem az vagy! – és nevet hozzá – De most már tudom is! – és még jobban elkezd nevetni.

- Héééé! Nem vagyok az! Bár tény, hogy a pasik mellett, a csajok is bejönnek! És mostanság egy különösen! – és mosolygok rá igazán csábosan!

- Nem mondod! – néz rám kérdően, és nevetve egyszerre - Ha most nem mondod, fel se tűnik! Vajon ki lehet az?! – és kacsint egyet hozzá – Talán, egy lakó? Vagy egy kolléganő? – és úgy csinál, mint ha nagyon gondolkozna, közben a szeme sarkából figyel.

- Hát közel jársz! – nézek rá sejtelmesen – Van pár elég csinos kolléganő!

- Hé! – elemi fel a hangját megint, de csak úgy viccből.

- De nem, igazad van, egyik lakó az, ennek a háznak a lakója. – közben lassan csúszok, kúszok feléje, nincs túl messze, könnyű dolgom van.

- Na ez már jobban tetszik. - derül fel egy picit.

- Ismered a csajt a másodikon?

- Na jól van már! – neveti el magát.

- Szóval? Ismered? – és a térdére adok egy puszit.

A fordulópontWhere stories live. Discover now