A fordulópont

9. fejezet 7. (61.)

...

- Ezzel menjek az ügyeletre? Még is mint mondanék?

- Nekem is van kötszerem, és elég ügyes is vagyok!

- Tudod mi a durva?

- Már mint miben?

- Hogy nem ez a leggázabb duma amivel megpróbált valaki felcsábítani a lakására! – és nevetésbe kezd, mire én is nevetni kezdek! - De ettől függetlenül szívesen felmegyek hozzád!

Taxiba ülünk, és összebújva töltjük el azt a nem túl hosszú időt míg a lakásomhoz érünk. Út közben eszembe jut, hogy milyen folytatás is következik? Talán beesünk az ajtón és kiéhezett vad szexbe kezdünk? De az már meg volt, és nem is kellett, hogy a lakásban legyünk, nem mint ha a szexet túlzásba lehetne vinni, főleg most, még az elején. Már a liftben elkap minket egy kínos csend, látom rajt, hogy talán ő is azon agyal, hogy mi lesz a folytatás, de az már biztos, hogy nem fogunk úgy egymásnak esni, hogy még a lakás berendezésének egy részét is összetörjük. És nem is esünk egymásnak, úgy érzem egyikünknek se volt rossz a mai szex, és lehet, hogy azt most nem is tudnák túlszárnyalni. Hajnal három is elmúlt már, és sajnos már nem vagyunk annyi idősek se. De ettől függetlenül első, hogy ellássam a kezét, ami csak elsőre tűnt igazán szörnyűnek, bár biztos, hogy egy jó ideig meg fog látszani, és azért ürügynek se volt utolsó. Egyikünk se akarja hogy véget érjen ez a remek nap, szóval kávézásba és komoly beszélgetésbe kezdünk.

- Van itt valami ami egy ideje foglalkoztat, de eddig nem akartam felhozni a témát, és igaz ami igaz most is félek tőle még egy picit. De lehet jobb túlesni rajt még az elején, ki tudja milyen következményei lesznek?!

- Kérdezz nyugodtan ami érdekel, sok minden történt az elmúlt évben, és valljuk be őszintén, eddig mindig kerültük a témát, és tényleg át kell esnünk ezen. – nagyon is sejtem, hogy mire gondol, és én ezt most nem is igazán akarom, nem akarom tönkre tenni ezt a szép napot – Bár nem tudom, hogy pont ma kell e ez?!

- Csak hát gondoltam, ha közbe kiderül, hogy te vagy a baltás gyilkos, akkor talán átgondolnám, ezt az egészet! – és már poénkodik is, de sejtelmem sincs, hogy mennyit is tud, de valamennyit biztosa, vagy legalább kikövetkeztetett valamennyit már.

- Nagyon nem szeretném én ezt...

- Nem kell ha nem akarod! – vág azonnal közbe.

- ... de tényleg jobb ha túl leszünk ezen az egészen még az elején, de utána te jössz, mert nekem is vannak kérdéseim, de kezd te!

- Mikor először jöttem ide hozzád, nagyon furán, és kínosan viselkedtél, igazából nem tudtam, hogy mi is történik. Már azon megdöbbentem, hogy Viki felkeresett és rólad beszélt, tudod, hogy mennyire nem vagyunk jóban. Már a tény, hogy ott van, már az is eléggé felzaklatott, de amit kért az még jobban!

- Mit kért tőled? – közben hozzá bújok, kényelmesen elhelyezkedem az ölében, és ő hátulról átkarol, kihasználom még a helyzetet, míg lehet.

- Hát hogy jöjjek el hozzád! De konkrét időpontot adott, nehogy csak úgy betoppanjak. És megígértette velem, hogy akármi is történik nem léphetek le. Először sejtelmem se volt, hogy miért mondja ezt, de ahogy ideértem rájöttem!

- Szóval csak azért nem léptél akkor le, mert megígérted?

- Dehogy! Tudod milyen vagyok, nem nagyon érdekel, ha megszegem a szavam! Vikivel szemben, meg főleg nem! Igazából aggódtam érted! Láttam az első pillanatban, hogy nem vagy jól!