Csipog a telefonom, és megint, és megint, csak zizeg és zörög megállás nélkül. Ki se nyitom a szemem csak a kezemmel tapogatom végig az egész éjjeli szekrény tetejét, mert úgy emlékszem, hogy oda raktam, tanulva a tegnapi esetből, és nem hagytam az ágyban. De valahogy így se akar a kezem ügyébe kerülni, egy szinttel lejjebb a kis szekrény polcát veszem célba, itt már gyorsan meg is találom. Folyamatosan rezeg a kezemben is, abba se akarja hagyni. Meg se kell nézem, tudom ki írogat az éjszak kellős közepén. Biztosan megint Amanda az, ki más lenne? Két és fél napra elment valami képzésre, és úgy mint első éjszaka most is addig fog írogatni míg fel nem ébredek. Aztán hogy hogyan fog folytatódni, azt ki tudja? A tegnapi elég rosszul kezdődött, de isteni jól végződött, számomra legalábbis igen. Még mindig beleborzongok, ha visszagondolok, annyira érdekes és újfajta élmény volt! Kíváncsi vagyok, hogy ma is valami hasonlóval készül e meglepni, vagy esetleg valami újat talál ki? Vagy lehet, hogy nekem kellett volna készülnöm valamivel? De én nagyon nem vagyok jó az ilyenekben, ez teljesen az ő asztala. De lényegében csak az éjszaka volt nagyon remek, a nap többi része borzalmas volt. Mióta együtt vagyunk azóta ez az első alkalom, hogy külön töltünk pár napot, sőt mióta beköltözött soha nem szakadtunk el egymástól ennyi időre, legfeljebb egy éjszakára, de akkor az még más volt. De mivel az éjszaka kivételével olyan rossz volt egyedül, hogy úgy döntöttem átjövök a szüleimhez egy napra, legalább elterelik a figyelmemet addig is, szombaton reggel, már megyek is haza, mire Amanda hazaér én is otthon leszek. Nem hittem volna, hogy ennyire rossz lesz nélküle. Éveken keresztül éltem egyedül, nem sokszor volt gondom a magánnyal, de most szinte az első nap majdnem depressziós lettem annyira hiányzott. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha megint fogok valakihez ennyire kötődni, és ennyire fog fájni a hiánya. Azt meg főleg nem gondoltam, hogy az egy lány lesz. És hogy pont Amandával fog összehozni a sors, az iskola legrosszabb lányával, azt végképp nem. Ő az a tipikus ami a szívén az a száján típus, soha nem fél kimondani amit gondol, vagy megtenni amit meg akar, vagyis eddig nem sokszor hezitált még. Ezt mindig is irigyeltem tőle, pontosabban mindig is szerettem volna egy kicsit olyan lenni amilyen ő, bátrabban cselekedni, de soha nem sikerült igazából még. A telefonom csak csipog, és csipog rendületlenül, ő csak küldözgeti a szívecskéket, csókokat, ölelkező figurákat, és sok hasonlókat, én pedig nagyokat mosolygok rajtuk.
- Hiányzol! – jön az első szöveges üzi.
- Te is nagyon hiányzol! De miért nem alszol már megint? Éjjel kettő van! – válaszolok azonnal.
- Nem tudok aludni nélküled! És te miért nem alszol?
- Én szeretnék aludni, de valaki nem hagy! :D
- Ki az aki nem hagy aludni? 🙄
- Ki más lenne? Hát te! 😂
- Nem is baj, ne is aludj ha már én se alszom! Tudod, úgy szeretnék bebújni melléd, hogy megölelhesselek!
- Igen, az nagyon jó lenne! De nehogy valami hülyeséget mondj mint tegnap!
- Nem fogok! Csak álmodozom!
- De ugye rólam! Nem másról?
- Csak is rólad! Hogy úgy hozzábújnék, és megölelnélek!
- De sajnos most nem lehet! Túl messze vagy! De már holnap délelőtt együtt leszünk!
- Az még nagyon sok idő! Lehet nem bírom ki addig!
- Pedig más lehetőséged nincs!
- Szerintem van!
- Mi lenne az?
ESTÁS LEYENDO
A fordulópont
RomanceA történet egy "depis csaj"-ról szól, akinek érdekesen alakul egy tanulmányi kirándulása, mikor összeismerkedik az iskola legmenőbb csajával. Az egész történek kitaláció, de azért van pár elem amit az életemből merítettem, egy történet, egy helyet...
