Nem tudom hányan olvasták a bejegyzésemet a héten, de ott ígéretet tettem, hogy ha a "hungary" kategóriában első helyre lép a sztorim, akkor soron kívüli új résszel ünnepelem ezt. :D
És hát ma, 2020 .05. 20-án majd 2500 #hungary tag-el jelölt sztori közül az első helyre értem fel. Szép menetelés volt, hétről-hétre menetelt, volt 3., 2., és most dobogó legfelső foka. De ez a ti érdemetek is, mert ilyen sokan olvassátok! Közben már átléptük a 70 ezres határt is olvasottságban, ami megint nagyon nagy szó!! Köszönöm nektek, hogy olvassátok!!
És akkor most jöjjön az új rész!!!
...Akkor következnek a képek, hát ha csináltam olyat, amiből kiderül valami. Készült jó pár kép, de ahogy látom többnyire, csak véletlenül sikerült képet készítenem, meg olyan érdekes dolgokról, mint egy szelet pizza, egy pohár bor vagy egy üveg bor. De a legérdekesebb művem, egy szelet ketchup-ös szalámi a szőnyegen. Hopp egy videó!
Őszintén szólva, vennem kell pár mély sóhajt, hogy el merjem indítani. A képből semmit se látni, csak rázkódik minden össze-vissza, viszont szól a zene, mit szól, üvölt! Van olyan érzésem, hogy táncolás közben véletlenül indíthattam el a videó felvételt, mert jó pár percen keresztül semmi se történek, csak szól a zene, és artikulátlanuk énekelek rá. Belepörgetek, nem vagyok kíváncsi erre a hülyeségre, majd hirtelen megáll a kép. Csak a plafon látszik, meg hallom magam, hogy mennyire káromkodom, és hogy megütöttem magam. Jobban belegondolva, tényleg sajog a fenekem és a könyököm is. Ahogy felveszem a telefont a földről, egy pillanatra én is látszódom. Visszapörgetem és megállítom a videót. Bár ne tettem volna, a látvány borzalmas. Mint egy hajléktalan úgy nézek ki, a hajam összeragadva, az arcom maszatos és vörösen izzik az alkoholtól. A tekintetem se sokkal jobb, látszik, hogy iszonyúan be vagyok rúgva. Egy dolog viszont pozitív dolog, mosolygok. A dátum szerint, pár napja történt az esemény. Tovább kutatok, és találok egy másik videót, elindítom, hát ha ebből több információt nyerek ki, mint az előzőből. A telefon a földön fekszik, csak a plafont látni, illetve árnyékokat, amik mozognak. A zene megint nagyon hangosan szól, ismerős, bár a címét nem tudom megmondani, de azt tudom, hogy Amanda szokta hallgatni. Nem teljesen az én stílusom, én inkább a pop zenét szeretem, de ez se vészes, annyira ez se áll messze tőlem. Idővel én is megszerettem. Amanda nagyon sokat hallgatott zenét, és főleg a TVn, mivel ő hallgatta, én is hallottam, és hát önkénytelenöl is átragadt rám a stílusából egy kevéske. Ahogy az énekes belekezd a dalba, egy idő után én is bekapcsolódom:
YOU ARE READING
A fordulópont
RomanceA történet egy "depis csaj"-ról szól, akinek érdekesen alakul egy tanulmányi kirándulása, mikor összeismerkedik az iskola legmenőbb csajával. Az egész történek kitaláció, de azért van pár elem amit az életemből merítettem, egy történet, egy helyet...