A fordulópont

10. fejezet 1. (63.)

Nem hiszem el! Megint összevesztünk! Elrohant, és becsapta maga után a szobája ajtaját. De kicsit se hibáztatom ezért, mindenért én vagyok a hibás. Ugyanis zsinórban ez az ötödik hétvége, hogy valamilyen ürüggyel lemondom a beígért közös programot, és mindig a munka miatt. Teljesen megértem, hogy ennyire dühös, én is hasonlóan reagálnék fordított helyzetben. Azért próbálom menteni a menthetőt, és megyek utána. Ahogy nyitom az ajtót, már mondja is:

- Nem tudsz olyat ígérni, hogy megbocsátsak neked! – de felém se fordul csak, összegörnyedve fekszik az ágyán – Szia! El is mehetsz! Nem vagyok kíváncsi rád! – kiabál velem, és utána a párnába nyomja az arcát, és talán sír is.

- Ne haragúdj, de a munkám fontos!

- Igen a munkád mindig fontosabb, mint én, a főnököd, pedig egy szemét, hogy mindig téged küld maga helyett! Egyáltalán nem vagytok tekintettel rám! – mondja bele a vánkosába, még felém se fordul.

- Ígérem ez az utolsó alkalom, több ilyen nem lesz! – próbálok szabadkozni.

- Persze! Utoljára is ezt mondtad, és azelőtt is, és nézd meg megint itt vagyunk, hogy te kiöltözöl, és elmész egyedül, és valamikor hajnalba érsz haza, ki tudja milyen állapotban. Érezni rajtad a cigi és az alkohol szagát, és ami még enném is rosszabb, különböző férfi kölniket! És egy szót se szólsz arról, hogy merre is jártál, hiába kérdezlek.

- Megmondtam, százszor, hogy ezek üzleti vacsorák.

- Aha, persze!

- Te most nem bízol bennem?

- Nem erről van szó, csak képzeld magad a helyembe! Te hogy éreznél, ugyan ilyen helyzetben? - mondja már sírva.

- Teljesen igazad van! – mondom szomorúan - De ez akkor is nagyon fontos. Megteszek bármit, csak ne haragudj tovább rám!

- Tényleg megteszel bármit? – ül fel hirtelen és fordul felém, de elég szúrós szemmel néz rám, és közben próbálja törölgetni a könnyes szemeit.

- Igen, észszerű határokon belül.

- Neeeem, az előbb azt mondtad, bármit!

- Na jó legyen, neked megteszek bármit! – bár kicsit félek ettől az ígéretemtől, de látnia kell, hogy tényleg akármit bevállalok miatta, úgy látom már egyáltalán nem vagyok alku pozícióban.

- Rendben, akkor vigyél magaddal, tudni akarom, hogy miért és kikért is hagysz állandóan magamra! Mi az ami nálam ennyivel fontosabb!

És pontosan amitől féltem be is jött, de nincs mit tenni, ha most nemet mondok, akkor tuti vége mindennek, és nem is szeretném tovább bántani őt.

- Rendben, legyen! – mondom ki hatalmas sóhaj után – szombat estre hétre készülj el, és kérlek semmi kirívó ruházat, szép, de szolid helyre megyünk.

Megakarom fogni a kezét, hogy kicsit megsimogassam, de nem engedi, elrántja, és visszadől az ágyba, fejére rántja a párnát, de még egy utolsó szót elereszt felém, miközben a kezével az ajtó felé mutat.

- Viszlát!

A következő napokban, szinte nem is beszéltünk egymással, vagy is ő velem, a köszönésen kívül semmi se történt közöttünk, de eljött szombat este. Láttam, hogy készülődik, de semmi részletet nem tudok, eléggé félek az egésztől.

- Készen vagy? Mindjárt indulnunk kell! – kiabálok át a szobája ajtaján.

Semmi válasz, egy perc múlva pont újból kiabálnék neki, mikor nyílik a szobája ajtaja. El se hiszem amit látok, kilép a szobából, és megáll a folyosó közepén. Csak tátott szájjal állok, és a lélegzetem is eláll szó szerint. Egy átlagosnak tűnő szürke enyhén fényes selyem ruha van rajta, ilyen szépnek talán még soha nem láttam. Az egész vállát szabadon hagyja, csak két nagyon vékony pánt tartja a ruháját. Finoman öleli körbe a melleit, gyönyörűen emeli ki tökéletes formáját. Pont eleget mutat, de nem is kirívóan sokat. Kiemeli karcsú derekát, majd egy kicsivel szélesebb csípőjét. Atya világ, legszívesebben végig simogatnám az egész testét, olyan hatással van rám. Egészen a bokáig takarja a ruha a lábait, vagyis úgy gondolom, egészen míg meg nem mozdul, és a jobb lábánál, majdnem a combja tövéig fel van sliccelve. Csak úgy csillog, a hosszú karcsú lába a vékony résen. Az egész látványra azzal tette fel a koronát, hogy a haját felkötötte, így teljesen szabadon hagyva vállait, nyakát. Nagyon jól tudja, hogy ez a gyengém, tudom hogy azért csinálja az egészet, hogy kínozzon.