...
- Szeretném, ha önmagad adnád! Akármit is jelent ez! – és vigyorgok hozzá.
- Szerintem te ezt nagyon meg fogod bánni! Néha igencsak perverz tud ám lenni a fantáziám! – és nagyon csábosan néz rám.
- Én pedig megbízom benned! – majd hozzáteszem - És ez egész jó volt!
- Csak egész jó? Csak egész jó? – emeli fel csodálkozva a hangját – Nekem nem úgy tűnt!
- Na jó, tényleg nagyon jó volt, és alig várom a következőt!
- Lesz következő, van is pár ötletem!
Egy pillanat alatt nézek körül, hogy lát e minket valaki, és bújok is hozzá, és végre igazán finom csókolózásba kezdünk. Semmi se zavar meg, és senki se siettet, csak állunk a félhomályban a járda közepén és élvezzük sok kellemes pillanatot. Kezei újból kutakodni kezdenek, de most teljesen máshogyan, mint az előbb. Most nem a ruhám alá akarnak bejutni, egyszerűen csak finoman simogatja a kezeim az ujjaival. Jó ideig játszadozik így, majd finoman az ujjait az ujjaim közé fűzi. Azonnal egy könnycsepp csordul ki a szememből, és fut végig az arcomon. Azt hiszem ez az a pillanat, mikor vége a rossz időszaknak, és innentől kezdve, remélem már egy új és boldogabb időszak következi, és ami még ennél is fontosabb, hogy vele együtt.
- Nem kell sírnod! – jegyzi meg kicsit szarkasztikusan.
- Nem sírok, csak örülök, nagyon rég nem éreztem magam ilyen jól!
- Igen! Most nekem is igazán jó! Nincs is kedvem haza menni!
- Ha nem akarsz nem is kell! Találjunk ki valami jót!
- Nem kell kitalálni, csak sétáljunk, céltalanul.
El is indulunk, és csak rójuk a sötét sikátorokat, sokszor kihasználva a teljes sötétséget, megállunk és hosszan csókolózunk. Olyanok vagyunk mint két tini akik első alkalommal érnek egymáshoz, és utána már nehezükre esik lejjebb adni. Talán egy órát is elandalgunk így, beszélgetünk, nevetgélünk, de van olyan, hogy csak némán sétálunk, egymás kezét fogva. Annyira jól érzem magam, hogy tényleg azt kívánom, bárcsak soha ne érne véget ez most.
- Kezdek nagyon szomjas lenni! – kezd bele egy teljesen nem oda illő témába – És éhes is, de főleg szomjas!
- Akkor keressünk egy helyet ahol lehet inni valamit.
- Meg enni!
- Éjjel egykor akarsz olyan helyet találni ahol lehet enni? – nézek az órámra – Sok sikert hozzá! – de nem sikerül eltántorítanom a céljától, már bújja is a telefonját, hogy találjon egy jó helyet.
- Találtam is! Háromig vannak nyitva, és lehet enni is, és csak tíz perc gyalog.
- Az nincs is messze, akkor induljunk is!
Tényleg nagyon szomjas és éhes lehet igazán szaporázza a lépteit, néha csak úgy húz maga után, és elég gyorsan meg is érkezünk a bárhoz. Tényleg nyitva van, hatalmas ablakain keresztül árad ki a fény, határozottan nyitva van, és páran az ablakok mellett ülnek, és tényleg esznek valamit. Már megyünk is befele. Belül kicsit olyan régies, inkább retró stílusú, mint ha ott ragadt volna az egész a nyolcvanas években valahol. A falakon régi fotók, és villogó, színes neonreklámok, a pult is olyan, mint ha már „száz" éves lenne, de amúgy tiszta, és kifejezetten jó illatú a hely.
YOU ARE READING
A fordulópont
RomanceA történet egy "depis csaj"-ról szól, akinek érdekesen alakul egy tanulmányi kirándulása, mikor összeismerkedik az iskola legmenőbb csajával. Az egész történek kitaláció, de azért van pár elem amit az életemből merítettem, egy történet, egy helyet...
