A fordulópont

7. fejezet 6. (42. rész)

...
Átül mellém, és megölel, hosszú perceken keresztül csak ölel néma csendben.

- Igen, ijesztő! Mert ezt nem ok nélkül csináltad! – keresi a tekintetemet, de én csak elfordítom a fejem, tévedtem, a neheze csak most következik – Azt is elmondod, hogy mi történt előtte?

Megint csak nézek ki a fejemből, a padlót bámulom, a plafont, a falakat, csak ne kelljen rá néznem. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele.
- Azt viszont sajnálom, hogy ezt választottad, az helyett, hogy nekem szóltál volna. – bár mennyire is szemrehányó amit mond, a hangja totál nyugodt, és nyugtató is – Rengeteg ilyen dolgot vészeltünk már át együtt, biztos ezt is meg tudtuk volna oldani.
- Igen, teljesen igazad van! És ne haragudj! De... - totál elcsuklik a hangom, összeragad a torkom, és egyszerűen nem jön ki rajt hang, levegőt is alig kapok úgy izgulok, de már eldöntöttem elmondom neki, most már úgy is mindegy - ... de... de... ez egészen más!
- Miért lenne más, mint a többi szerelmi bánatod? – aggódva kapom fel a fejem, hogy ezt meg honnan tudja – Mert, hogy erről van szó, igaz?
- Igen! - suttogom – De ezt honnan tudod?
- Ne már! Ezer éve ismerlek! A nézésedből tudom, hogy mit gondolsz! – tényleg ennyire nyitott könyv lennék mindenki előtt? – Arra viszont tippem sincs, hogy ki lehet a fickó, mert hogy a közeledben nem láttam mostanában senkit se! És őszintén szólva, kurvára kíváncsi vagyok rá, hogy ki tudta ilyen rövididő alatt ennyire összetörni a pici szívedet! – és az a nézés! Annyira már én is ismerem, hogy most pont azon agyal, hogyan szed ki majd belőlem egy jó kis szaftos sztorit.
- Tisztázzunk valamit! Elmondok mindent amire kíváncsi vagy! De! Két dolgot kérek cserébe!
- Rendben! – vágja rá, nagyon kíváncsi lehet ha gondolkozás nélkül belement az alkuba – Halljuk a feltételeket! – és közben már fészkelődik, elhelyezkedik kényelmes pozícióban, mint ha csak egy jó filmet szeretne megnézni.
- Amit most hallasz, azt senkinek se mondhatod el! De komolyan senkinek! Mert biztos vagyok benne, hogy ha valaki ezt megtudja, azt csak tőled tudhatja meg, és akkor soha többet nem állok veled szóba!
- Jó-jó persze! – legyint egy nagyot – Lépjünk tovább, mi a másik feltétel?
- Te nem veszel engem komolyan! – kicsit kezd dühíteni.
- De, komolyan veszlek! Nyugi tartom a számat! Csak picit már én is izgulok! – hát elég nehezen hiszek neki.
- A másik, hogy nem mondhatsz rá semmi rosszat!
- Neeeem! – emeli fel a hangját – Ezt nem ígérhetem! Miért is tenném? Összetörte a szívedet, és még szidni se szidhatom? Ezt nem tudom megígérni!
- Akkor nem mondok semmit! – és totál megmakacsolom magam, szinte el is fordulok tőle.
- Na jó! – szólal meg pár pillanat hallgatás után – De csak azért, mert kurvára szúrja már az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon ki lehet az pasi akit ennyire védesz! – összeráncolja a szemöldökét – Hé! Ugye nem a férjemmel kavartál? – néz rám kérdően, de mint ha ő se gondolná komolyan a kérdést.
- Te totál hülye vagy! Még a feltételezése is sértő!
- Ahhhh, tudom, csak az sok mindent megmagyarázott volna! Na de ez most mindegy! Na ki vele, ki a fickó, mert már nem bírok magammal.
- Igazából ez már elég rég óta tart, vagyis tartott.
- Jó, okés! Egy hónap is már sok idő lehet! De bökd már ki!
- Hééé! Nem beszélhetsz róla így! Velem meg főleg nem! Életem talán legfontosabb emberéről van szó!
- Sajnálom, igazad van! Túlzásba estem! Bizonyára sokat jelent neked, ha ennyire kiakadtál. El se bírom képzelni, hogy mennyit jelenthet, még a válásod után se voltál ilyen, pedig emlékszem az kemény menet volt. – kicsit úgy el is szégyelli magát, jól bánik a szavakkal, pontosan tudja mit kell mondania - De azért elárulod, hogy ki a fickó? Komolyan tippem sincs! Mert te mostanság totál megközelíthetettlen voltál, mindenkit hárítottál ezerrel, de csak azt hittem nem akarsz senkivel kapcsolatot.
- Nem is akartam, mert már volt, és nem is akár milyen! Életem legjobb másféléve volt!
- Nem hiszem, hogy te mennyire tudod húzni az ember kíváncsiságát!
- Elmondom, de ígérd meg hogy nem akadsz ki!
- Na álljunk csak meg! Ez már a harmadik, csak kettőről volt szó! De te csak húzod az időt, nem is akarod elmondani. Barkóbázzunk? Bár így nehéz lesz, mert egyetlen pasit se ismerek, aki ennyire tökéletes lenne számodra. – és hadarva dől belőle a szöveg, és még én húzom az időt.
- Soha nem találnád ki! – és kicsit elmosolyodok.
- Na ná! Mert nem ismerem!
- De ismered! Elég jól!
- Kezdesz már nagyon idegesíteni! Kinyögöd, hogy melyik fickó az, vagy sem! – és tényleg kezd picit ideges lenni.
- Azért nem találnád ki mert... - veszek egy nagy levegőt, és olyan gyorsan hadarom el emilyen gyorsan csak tudom - ... nem egy fickóról van szó hanem egy lányról.
Viki arca totál megváltozik, olyan csodálkozás ül ki rá, hogy szinte fel se ismerem. Látom, hogy erősen latolgatja, hogy mit is mondjon. Ez egy olyan dolog számára amire tényleg nem számított. Pár pillanat gondolkodás után viszont totál dühös arckifejezésre vált. Azt hiszem ennyi idő kellett neki, hogy rájöjjön, hogy kiről is van szó.
- Az a büdös ribanc! – kel ki magából.
- Megígértél valamit! – próbálom nyugtatgatni.
- Kurvára nem érdekel, hogy mit ígértem meg! Megyek és megölöm azt a kurvát!
- Hé! Nyugodj már meg! – kapom el a karját.
- De hát bazd meg! Nem elég hogy megrontott téged, még el is dobott! És arról már nem is beszélek, hogy hányszor megcsalt az a kis szuka!
- Nem rontott meg! Tiszta hülyeség! És kérlek ne beszélj így róla, ez nekem fáj! – mondom kicsit erőteljesen, de igazából még annyira nem zavara dolog, csak hirtelen felindultság beszél belőle.
- Ez fáj neked? És az nem fáj neked, hogy az elmúlt fél évben hány pasival lépett le buli közben? Mert meg tette, nem is egyszer! Sokszor! És az eszedbe se jutott, hogy csak a pénzedre hajt? Jól összezavart téged, és úgy élt mint egy kiskirálylány, meg volt neki mindene, király kecó, gondtalan élet, és szórhatta a pénzedet.
- Befejezted? – veszem el a szót tőle, míg összeszedi a gondolatait a következő támadásra – Kitomboltad magad?
- Egyelőre igen! – szinte idegesen kapkodja a levegőt, mint ha futott volna.
- Én meg attól rettegtem, hogy azzal lesz a nagyobb bajod, hogy egy lánnyal jöttem össze, nem pedig a személye ellen.
- Nincs ezzel bajom nekem, felvilágosult nő vagyok! Nem értem miért hiszed ezt rólam?!
- És a felvilágosult nő tisztában van azzal, hogy elég gyakran vannak homofób megjegyzései?
- Nem is! Dehogy!
- Dehogyis nem, de nem számít! Soha nem vettük magunkra.
- De akkor te most... izé... - akad el a szava, de nem úgy mint ha zavarban lenne, hanem nem akarja kimondani.
- Én most, egy ceruza vagyok? – és nevetem el magam, azért se fogok most segíteni neki.
- Neeeem! Naaaa!
- Kék vagyok? Fogalmam sincs, hogy mire gondolsz. – és már nevetek a kínján.
- Hülye!
- Na az biztos nem vagyok!
- Na szóval!
- Ez most komoly? Nem hagyja el a szádat úgy mondat, hogy ne lenne benne legalább egy ocsmány szó, és pont azt nem tudod kimondani, hogy leszbikus?
- Nem az, hogy nem tudom kimondani, hanem most rólad van szó, a legjobb barátnőmről, és ez most tényleg fura.
- Ettől én még ugyan az az ember leszek, aki eddig is voltam. És hogy válaszoljak a saját kérdésemre, nem, nem vagyok az, még biszexuális talán, de ezt se merném kijelenteni ilyen egyértelműen. Nem azért szerettem bele Amandába, mert lány, hanem azért amilyen! Az énjét szerettem meg, egyszerűen nem tudom jobban elmagyarázni.
- Tényleg szereted? – vált nagyon komoly arckifejezésre.
- Hát persze! – totál elcsuklik a hangom, megint a sírás kerülget – És iszonyú nagyot tévedtél, soha nem használt ki! Sőt erről az egészről semmit se tud! És szeretném ha ez továbbra is hét pecsétes titok lenne. De a pénzen tényleg rendszeresen veszekedtünk, de csak azért mert soha nem fogadtam el tőle pénzt, azért mert nálam lakik.
- És mi van a többivel? Mindenki úgy volt vele, hogy ti igazából nem kedvelitek egymást. Többen azt se érették, hogy te miért is engeded neki, hogy nálad lakjon. Néha nagyon hajba tudtatok kapni egymással. Volt, hogy fogadást kötöttünk rátok, hogy most biztosan kirakod Amanda szűrét.
- Kicsit se csodálkozom rajt, néha minket is elkapott a hév, és túlzásba vittük, de mind a ketten tudtuk, hogy ez csak színjáték. Csak azért csináltuk, hogy véletlenül se merüljön fel senkiben se, hogy mi együtt vagyunk. És még így is milyen sokszor volt, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy lebukjunk.
- És Amanda nagy pasizásai? Azok mik voltak?
- Na az ő hülye ötlete volt.
- És te eltűrted?
- Értünk csinálta, és nem is élvezte. Ő is rájött, hogy ez hülyeség, szóval meg maradtunk abban, hogy maximum flörtölés lehet. De az se volt túl sokszor.
- De bennem mindig az van hogy Amanda csettint egyet, és a pasi azt csinálja amit akar.
- Még csettintenie se kellett, elég volt egy olyan pillantás és akármit megtett neki a pasi. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan csinálta?! Sokszor szekáltam azzal, hogy egy boszorkány, és tuti valami bűverője van.
- És téged hogyan szerzett meg?
- Ezt most lehet, hogy nem hiszed el, de először én mozdultam őrá.
- Ez most komoly? Hát ezt tényleg nem gondoltam volna. Ezer kérdésem lenne ezzel kapcsolatban még, és azt hiszem kell még egy kis idő míg feldolgozom ezt az egészet, de igazából az nagyon érdekel még, hogy ha olyan idilli volt a helyzet mint ahogy felvázoltad, akkor miért lett vége? Ha jól tudom Amandának most van pasija. De te még is úgy beszélsz róla mint ha egy szent lenne, de ha úgy vesszük ezek szerint még is csak megcsalt, és dobott.
- Bár ilyen egyszerű lenne, akkor talán nekem is könnyebb lenne. De ez ennél sokkal bonyolultabb. És igazából még hibáztatni se lehet ezért. A biológiai órája riadót fújt, hogy család meg gyerek. És talán ez az egyetlen dolog ezen a tetves világon, amit nem tudok megadni neki. Igencsak vacak érzés, mert erről tényleg nem tehetek!
- Igazán sajnálom! Viccet félre téve, ahogy ezt elmesélted, ti tényleg jól kijöttetek.
- Ez ennél sokkal több volt, de sajnos vége, és már soha nem leszek ugyan az az ember nélküle.
- Egy szó mint száz! A feledés ideje van itt, szóval mint mindenre én erre is tudom a gyógyírt. – kiált fel, egy vidámabb hangnemben – Piálás, és buli!
- Bocsi, de ezek után egy korty alkohol se menne le a torkomon.
- Akkor csak buli, majd én iszom helyetted is! – és nevet hozzá.
- Bulihoz sincs kedvem! – sikerült megint lehangolandóm.
- Jaj ne már! Szerzünk neked egy pasit! – és nevet hozzá már, én viszont elég hülyén nézek rá – Na jó akkor egy csajt! – és most még hangosabban nevet.
- Hát ez nem tartott sokáig!
- Ugyan mire gondolsz? - és néz úgy rám, mint ha nem értené, hogy miről is beszélek.
- Gyorsan meg volt az első poén, velem és egy lánnyal kapcsolatban.
- Látod! Megmondtam, hogy nincs bajom a dologgal. – és lassan a nevetése rám is átragad – Este hétkor itt vagyok érted. És addig csinálj magaddal valamit, mert ilyen állapotban nem jössz velem sehova!
- Te nem akarsz már haza menni? – vágom hozzá poénosan.
- Hu, de, baszki, rohannom kell! – pillant rá az órájára.
Mire magamhoz térek, már fel is ugrott, felkapta a kabátját, és amilyen viharosan érkezett úgy tűnt el, persze köszönés nélkül. Pár pillanat múlva nyílik az ajtó és megjelenik a nappali ajtajában.
- Csak hogy tisztázzuk a dolgot, mert félek, hogy ebből estére félreértés lesz. Akkor fiúkra, vagy csajokra hajtasz majd?
- Kapd beeee! – kiabálok utána jó hangosan, hogy hallja, mert meg se várva a válaszom, újból eltűnik.
- Én is szeretlek! – és újból becsapja maga után az ajtót.

To Be Continued.......

Ne feledjetek el a részre szavazni, ha tetszett! És olvasólistára rakni a könyvet, hogy véletlenül se maradjatok le az új részről.

Szívesen várom a kommenteket, pozitív negatív kritikákat, ígérem egyikből se lesz sértődés, ha megfelelő hangnemben történik! :)

Ha még nem követsz akkor hajrá, néha szoktam írni az üzenőfalra is dolgokat. :D

Szép napot mindenkinek!