Hamarosan megérkezünk a szállásunkra, bár igazából nem fáradtam el a mai napon, sok érdekes dolgot láttam és tanultam, a többiekkel ellentétben engem érdekelnek a múzeumok kiállításai, és más látványosság is. Mások lehet hogy utálják, de én nem, valószínűleg ezért is ülök egyedül a buszon, és az iskolában sincs padtársam, és barátaim. Meggyőztem magam, hogy egyedül érzem magam jól, már rég megbarátkoztam a helyzetemmel, hogy mindent egyedül oldok meg, hát ez van ha valaki nehezen barátkozik, ez vagyok én egy tizenhat éves lány aki teljesen bezárkózott saját világába. Nem is vagyok valami szép akiért úgy omlanának a fiúk, igazából szóba se állnak velem, és még szemüveget is kell hordanom, mert anélkül csak foltokat látok. Már mindenki az osztályból elkönyvelte, hogy én ilyen vagyok.
A tanárok már a szállás recepcióján intézkednek, míg kikeressük a cuccainkat a buszból. Nincs sok cuccom, csak pár napos a tanulmányi kirándulás, és az első nap el is telt már. A busz majdnem tele volt, pedig mi az osztályban nagyon kevesen vagyunk, de az ofők kitalálták, hogy a három szak együtt megy kirándulni. Csak lányos szakok, és irtó neveletlenek, csak pár percig kellett volna normálisan viselkedni, mindig van egy hangadó, vagy egy falka vezér, aki kezdi a balhét, utána már a többiek mennek utána. Mikor a tanárok visszaértek már kész káosz van.
- Amanda! Azonnal fejezd be! – ordított az egyik tanár.
Már a keresztnevéről tudtam, hogy kiről van szó, az egyik klikk vezetőjéről, mindig valami hülyeségen töri a fejét, a többiek meg követik, bizonyára most is valami ilyesmi történt, nehezen viselte, ha nem ő van a középpontban. Szerintem csak unaloműzésként viselkedik így, mert amúgy kitűnő tanuló, vagyis az lenne, ha nem kap magatartásból rossz jegyeket. Ezek mellett még nagyon csinos is, bármelyik fiút megszerezhetné, akit akart, és élt is az adottságával, ezért is hívták a háta mögött az iskola ribancának. A körein belül, sokat hangoztatta, hogy ő már mennyi fiúval volt együtt, vagy csak a rossz szájak terjesztik róla.
- Azonnal gyere ide mellém! – kiabált tovább a valamelyik tanár.
Hamarosan csend lett, valamelyik tanár elmondta, hogy mindenki válasszon magának egy párt, ugyanis két ágyasok a szobák. Az ofőnk kiosztotta a pároknak a kulcsokat, mikor már fogytak a párok, már jól láttom Amandát, az ofője nem engedi el maga mellől, mikor próbál lelépni, a tanárja megint rászól:
- Te itt maradsz!
- Na de Kareszbá! Szeretnék menni a szobámba!
- Nem! Mindjárt kitalálok neked valami jó büntetést!
- Büntetést? Na de Kareszbá, nem csináltam semmi rosszat, ez igazságtalan!
- Amanda! Te mindig valami rosszban sántikálsz! Te és a barátnőid mindig tilosban jártok. Ez az! Leválasztalak a falkáról, én keresek neked szobatársat, és a legtávolabb kerülsz tőlük, hát ha így lesz egy nyugodt éjszakánk. Meg is van! Hé Te, a fekete szemüvegben, gyere csak ide!
Na, ez voltam én, egy annyira jelentéktelen kis alak akinek még a nevét se tudják a tanárok.
- Ne már! –tiltakozik Amanda - Pont a depis csajt?!?
- Csend legyen! – szólt rá újra az ofője – Hátha ragad rád valami a szótlanságából, úgy is olyan sokat beszélsz, hogy már kezd nagyon elegem lenni belőled!
Az ofőnk kezembe nyomja a kulcsot, amit Amanda ki is kap a kezemből, és elindul a szobánk felé. Én csak követtem, még a számot se láttam a kulcson. Úgy siet végig a folyosó, mint ha valami halaszthatatlan dolga lenne. Húzza maga után a nagy bőröndjét, atya világ, mi a fenének hozott magával ennyi ruhát ilyen rövid időre. Ahogy beérünk a szobába, előkap egy törölközőt és elsiet fürödni. Nekem marad időm, jól átnézni a szobát. Nem túl nagy, de szépen berendezett. Franciaágyasra lerendezés, gondoltam széthúzom az ágyakat, míg ő fürdik. Ahogy megfogom az ágy szélét, megszületik bennem a felismerés, hogy ez nem olyan fajta amit szét lehet húzni, sőt még takaróból is csak egy van, az viszont jó nagy. Ha ezt megtudja Amanda, akkor én biztosan a földön alszom. Gyorsan végez a fürdéssel és egy szál törölközőben jön ki. Valahonnan előkap egy szál cigit és nyitott ablak mellett rágyújt.
- Figyu csak! Ugye nem haragudtál meg a „depis csaj" megszólításom miatt?! Tündi a rendes neved igaz?
Teljesen meg vagyok lepődve, mintha fürdőben hagyta volna a faragatlan modorát.
- Igen, jól tudod, te meg Amanda vagy, téged mindenki ismer, az viszont fura, hogy te tudod a nevemet.
- Pedig tudom! – szólt kedvesen - Nem vagyok én olyan rossz amilyennek látszom, csak a tanároknak el ne mondd ezt, oké?
- Rendben, de van egy rossz hírem.
- Tudom-tudom, itt nem lehet cigizni!
- Igen, az is! De a másik, hogy egy ágyon kell osztoznunk, ugyan is ez franciaágy.
- Engem nem zavar! – vonja meg a vállát, majd az órájára néz – Már ennyi az idő? Baszki sietnem kell!
- Sietned kell aludni?
- Te naiv kiscsaj! – neveti el magát - Aludni? Ilyenkor? Bulizni! Most kezdődik csak a nap!
- De hát világosan megmondták, hogy takarodó van.
- Baromi mód nem érdekel, már megbeszéltük a csajokkal, hogy kiszökünk! – ezzel ledobja a törölközőjét a földre, és anyaszült meztelenül kutat a bőröndjében.
Teljesen zavarban vagyok, hogy így látom fedetlen fenekét és hátát, de már el is fordulok, nem vagyok hozzá szokva az ilyen látványhoz.
- Vissza fordulhatsz, felöltöztem már. – mondja nevetve.
Lehet, hogy vett magára valamit, de az sok mindent nem takar, egy agyon szaggatott farmerban van, felül pedig egy hát ott még kevesebb a textil. Egy aranyszínű felső, ami hátul szinte teljesen nyitott, csak pár vékony pántok tartják össze a két oldalát, elöl nyakba akasztós, viszont annyira mélyen kivágott, hogy szinte a köldöke is kilátszik. Rúzs, smink, fülbevaló, és már el is készül.
- Na hogy nézek ki? – gyorsan elkapom a fejem a kérdésre, és úgy teszek mint ha nem érteném a kérdést.
- Öööööööö, hogy mondtad?
- Ne játszd meg magad, láttam a tükörből, hogy vizslatsz.
De nem is értem miért néztem eddig. Olyan gátlások nélkül csinál mindent, nagyon magabiztos....
- Szóval? Csak őszintén!
- Kurvásan.
Arca eltorzul, és nagyon mérgesen elindul felém. Az sugdossák az iskolában, hogy egyszer megvert egy lányt, mert olyan jelzővel illette, ami nagyon nem tetszett neki. Pedig én is hallottam, de még is kimondtam, szám gyorsabb volt, mint az agyam, és úgy hiszem én leszek a következő, lesz egy jó nagy monoklim. Nagyon megijedek tőle. Még annyit se tudtam mondani, hogy: „Bocsi, nem úgy gondoltam!"
STAI LEGGENDO
A fordulópont
Storie d'amoreA történet egy "depis csaj"-ról szól, akinek érdekesen alakul egy tanulmányi kirándulása, mikor összeismerkedik az iskola legmenőbb csajával. Az egész történek kitaláció, de azért van pár elem amit az életemből merítettem, egy történet, egy helyet...