... Nagyon magával ragad, a művészet e formája. Igazán élvezem én ezt itt most! Még pár ízlésesen erotikus kép, egy fenék íve, pontosabban két igencsak finom ív, és az egész háttér homályos. Semmi más, csak egy pár fenék, rajta egy anyajeggyel. Csak nézem és bámulom a képet! Egyre jobban belemerülök, de egyáltalán nem a fenék formája ragad meg, hanem az azon lévő anyajegy, pontosabban a helye! A szívem egyre gyorsabban kezd dobogni, lépkedek sorba visszafele a képeken, és minden egyes kép után egyre erősebben zakatol a szívem, már-már a szívroham gyorsaságát verdesi!
- Kérlek, ne haragudj rám! – hallom meg Amanda hangját, a hátam mögül.
- De hát-hát..... – habogok a rémülettől, miután felé fordulok – Melyik miatt is?
- Ez miatt! Az egész miatt! – látom rajt, hogy tényleg bánja a dolgot, csak azt nem tudom, hogy ő melyikre is gondol, hogy miért ne haragudjak érte, mert több minden miatt is lehetne.
- Ezek itt a te fotóid? – szegezem neki, most már nyilván való kérdést, és csak apróka bólogat rá – És a lány a fotókon... – a szívem úgy zakatol, hogy majdnem kiugrik a helyéről - ... én vagyok? – lesüti a szemét, és újból bólogat aprókat, de határozottan.
Lehet, hogy más kikelne magából, és őrületes ordítozásba kezdene, de én nem fogok, és ennek nagyon sok oka van. Helyette szinte szaladva odasietek hozzá, és a nyakába borulva átölelem.
- Igazán büszke vagyok rád! – súgom a fülébe, miközben szorosan megöleljük egymást, tudom milyen sokat jelent ez neki.
- Tényleg nem haragszol a képekért? – néz rám megdöbbenve.
- Miért kellene? Teljesen ízlésesek, és rajtunk kívül úgy se tudja senki, hogy ki van a képeken! Ugye? – nézek rá azért kérdően.
- Meg nyugodhatsz! Senki se tudja!
- Akkor jó! De-de, még is hogy? Nem emlékszem rá, hogy valaha is engedtem volna, hogy meztelenül fotózz engem!
- Ha eddig nem akadtál ki, akkor kérlek most se! – néz rám megint aggodalmasan – Mert ez elég durva lesz!
- Még annál is durvább, hogy a megkérdezésem nélkül a világ szeme elé tártad meztelen testemet?
- Azért ez csak egy kis galéria mellék terme, nem a világ!
- Na kivele!
- Tudtam, hogy nem engednéd, ezért akkor csináltam a képeket, mikor aludtál! – és most is aggodalmas arckifejezéssel mondja.
- Igazad van! Tényleg nem engedtem volna! De így elnézve az egészet! Kicsit se bánom! Tényleg nagyon tetszik! – próbálom megnyugtatni, őt is, magamat is – De te ezt csak így nyíltan felvállalod?
- Ezt most hogy érted?
- Hát hogy a hülye is látja, hogy női testek, és te is nő vagy, nem gondolod, hogy ez nyíltan majd problémát fog okozni neked? Vagy hogy mit gondolnak majd rólad?
- Ugyan már! Dehogy! Ez művészet! És a nagy farkú szobrokkal mi a helyzet? Azt egy pasi készíti! Nyilván túlkompenzál..... De engem nem érdekel semmi ilyen, én szeretem ezt, van benne izgalom, kihívás, jót tesz a lelkemnek!
- És az összes képeden én szerepelek?
- Hát ööööö.....
- Szóval voltak mások is. – ez azért picit érzékenyen érint, meg talán féltékeny is vagyok.
YOU ARE READING
A fordulópont
RomanceA történet egy "depis csaj"-ról szól, akinek érdekesen alakul egy tanulmányi kirándulása, mikor összeismerkedik az iskola legmenőbb csajával. Az egész történek kitaláció, de azért van pár elem amit az életemből merítettem, egy történet, egy helyet...
