2. fejezet 2. (11. rész)

5.1K 127 11
                                    


Még sötét van, éjszaka, és különös hangokat hallok. Eltart pár percig, míg magamhoz térek, és felfogom, hogy ez a különleges zaj, egy halk sírás. Amanda sír. Némán hallgatom, keserves sírását, de nem bírom sokáig. Felkelek, és a szomszéd szoba ajtajához megyek. Most már biztos, hogy Amanda pityereg a sötétben. Továbbra se tudom, hogy mit tegyek, de nem bírom hallgatni, hogy szenved.

- Amanda, valami gond van? – mondom bele a sötétbe.

Elhallgat, szerintem csak vissza tartja a sírást, és nem jön válasz. Odamegyek az ágy széléhez, és újra próbálkozok.

- Mi a gond?

- Semmi. – jön a válasz halkan.

- De hallottam, hogy sírtál.

- Nem számít, jól vagyok. Jó éjt!

- Rendben. – nem szívesen, de elindulok vissza az ágyam felé.

- Tündi!

- Igen? - fordulok vissza hirtelen.

- Ne hagyj egyedül! – csuklik el a hangja – Nem akarok egyedül lenni.

Nem tudom, hogy mit akar, de érzem a hangján, hogy fél. Közelebb megyek az ágyhoz, nem látok semmit, azt se tudom, melyik oldalon fekszik az ágyon. Kitapogatom az ágyat a sötétben, és leülök a szélére. Oda dőlök mellé.

- Mi a gond?

- Nem akarlak kihasználni.

- Ezt már megbeszéltük. Addig maradsz, amíg akarsz.

- Tudom, és köszönöm, de ha itt maradok, nem tudok bejárni, dolgozni.

- Hogy-hogy?

- Túl messze van innen. Szóval választanom kell, hogy munka vagy szállás.

- Szereted amit csinálsz?

- Nem igazán.

- Hát keress valami közelebbit.

- Mert az olyan könnyű, már örültem ennek is, hogy találtam.

- Majd körbe kérdezek, majd csak kitalálunk valamit. De most már aludj.

- Itt maradsz velem?

- Ha ezt szeretnéd.

Rám húzza a takaróját, és bújik oda hozzám, átölelem.

- Miért segítesz nekem? – kérdezi suttogva.

- Mert te is segítettél nekem.

- Mikor? Hogyan?

- Majd elmesélem, de most aludjunk.

Reggel, mint mindig én korán kelek, nem tudok sokáig aludni. Ő 11 óra körül ébredezik.

- Jól aludtál? – kérdem tőle, míg az ágyban nyújtózkodik.

- Nagyon jól, nem is tudom mikor aludtam ilyen jól.

- Örülök neki! Reggelit?

- Nem kéne kényeztetned, mert a végén még hozzá szokom. – mondja már nevetve.

- A mai program. Megreggelizel, keresünk valami ruhát, és elmegyünk a cuccaidért. Jó lesz így?

A fordulópontWhere stories live. Discover now