A fordulópont

1. fejezet 3. (3. rész)

- Ki az? – teszem fel a kérdés remegő hangon.

- Károly tanárúr vagyok. – jön a válasz a másik oldalról.

Az ajtóhoz lépek, és résnyire nyitom ki, szinte csak a két szemem látszódik ki. Belegondolni is rossz, ha meglátná a szerelésemet, nem tudnám kimagyarázni magam. Plusz még jó nagy kurvának is nézne talán.

- Igen tanárúr? – próbálok mosolyt erőltetni az arcomra.

- Minden rendben van? Nincs problémád Amandával?

- Nincs semmi gond, pont fürdik.

- Elnézést, hogy rád erőltettem, de nem tudtam jobbat kitalálni.

- Nem probléma, nem lesz gond.

- Akkor jó. Jó éjt, reggel találkozunk!

- Rendben jó éjt! – és visszacsuktam az ajtót.

Háttal nekidőlök az ajtónak, és próbálok lenyugodni. Egy kisebb nevetőgörcs kap el, állok itt ebben a nevetségesen kurvás ruhában, és közben a tanár keresi Amandát, aki nincs is itt. Úgy érzem ennél jobban nem is jöhettek volna össze a dolgok. Persze, most hogy megnyugodtam, simán le tudom venni a ruhát. Nem kockáztathatok többet, megyek aludni. Az izgalmon felül kerekedik a fáradság, és viszonylag gyorsan elalszom.

Valami zajra ébredek, a homályban csak elnagyolt körvonalakt látok, mint ha valaki csukná be az ajtót. Nyúlok az éjjeli lámpa kapcsolóját és egy mozdulattal a szemüvegemet is felrakom. Kicsit már jobb, de azért az álmosság miatt most se valami éles, de az már biztos, hogy Amanda jött meg.

- Bocsi, hogy felébresztettelek!

- Nem gond, mennyi az idő? – mondom nyöszörgő hangon.

- Fél egy!

- Ti nem vagytok normálisak! - de még mindig nem tudok a rendes hangomon beszélni.

- Tudom! Minden rendben volt?

- Persze, csak Karcsi bá keresett. – mondom neki fél álomba.

- Mi van???? Mit mondtál neki? – kérdezi izgatottan.

- Csak az igazat, hogy tízen kiszöktetek, bulizni meg pasizni.

- Beköptél minket? Akkor végem van! – csak áll ott az ajtóban, mint aki nem hisz a fülének.

- Ja, és azt üzeni, hogy mindegyikőtök büntetés kap, és téged ki fog rúgatni az iskolából. – de a mondat végére nem tudta magam tovább visszafogni, és elnevetem magam. Szerencsére gyorsan leesik neki. Lerúgja a cipőjét, és felugrik az ágyra, felkap egy párnát, és elkezd püfölni vele.

- Te szemét! Már azt hittem tényleg beköptél minket! – közben csapkod a párnával.

- Jó-jó! Hagyjál már, csak ugrattalak!

- Pont ezért kapod! – de közben azért leáll, és mind a ketten csak nevettünk.

- Hát megáll az eszem, azt hittem szívinfarktust kapok az ajtóban! Még mindig nem hiszem el, a depis csajnak még humorérzéke is van. – azzal még utoljára hozzám vágja a párnát.

Fel áll az ágyon, majd mellé ugrik, leszórja a ruháit, ott ahol éri, és eltűnik a fürdőben. Már hallom is a víz csobogását. Tiszta hülye vagyok, de nem bírom ki, és összeszedek mindent és összehajtogatom. Visszafekszem, lekapcsolom a lámpát, és próbálok aludni. Még félálomban hallom, hogy kijön a fürdőből, és bebújuk az ágyba, de már alszom is.