A fordulópont

1. fejezet 6. (6. rész)

Erre én is lenevettem magam, nem gondoltam hogy ilyen módon fog visszavágni.

- És mi van ha elhiszi?

- Ugyan már! Látod milyen fura helyzet, elmondom az igazat és nem hiszik el. – és nevet tovább – azért kíváncsi lettem volna Kareszbá arcára mikor meglát ebben a szerelésben.

- Ne is mondd, én nem merek így emberek közé menni.

- Szóval ez azt jeleni, hogy eldöntötted, hogy eljössz velünk?

- Igen, veletek megyek, de... – nyögöm ki nagyon nehezen.

- Mi de? – vág közbe.

- De így meg fogok fázni! – próbálok rávilágítani, hogy a felső öltözetem elég lenge, és ami még ennél is jobban zavar, hogy nagyon átlátszó.

- Na jó, itt a kabátom.

Gyorsan fel is veszem a farmer kabátját, igaz hosszú ujja van, de alig ér a mellem alá, csak az alsó két gombot tudom begombolni, és így még talán jobban kiemeli a dekoltázsomat. Közben már ő is előre halad az öltözésben, a fehérneműn és a harisnyán túl van, és pont egy hosszú ujjú, de annál rövidebb szoknyájú farmerruhát húz magára. Elöl végig cipzáras, bár alapból nagy dekoltázst hagyna a ruha, de Amanda még azzal is tovább fokozza, hogy bő 10 centivel visszább húzza, így kilátszódik a fél melltartója is, de ezt őt egyáltalán nem zavarja. Még pár simítás és készen is van. Megint kopog valaki, de azonnal nyílik is az ajtó. Megjöttek a csajok, és már tódulnak is be a szobába.

- Indulhatunk? – kérdezi valaki.

- Persze készen vagyok, tiszta a levegő? – kérdezi Amanda.

- Hát ez kicsoda? – kérdezi egy szőke hosszú hajú lány, aki elég flegmán méreget.

- Ő Tündi, nemrég ismertem meg, jön velünk bulizni. – válaszol Amanda, ellentmondást nem tűrően, miközben én köszönök a lányoknak, hogy „Sziasztok". Páran visszaköszönnek, de nem mindenki.

- Szóval tiszta a levegő?- kérdezi megint Amanda.

- Küldjük ki a depis csajt körülnézni, az tegnap is bejött. – jön a javaslat a tömegből.

- Fogalmam sincs hol lehet, fogott egy könyvet és lelépett. – közben rám néz, és kacsint. – valaki nézzen ki, és ha lehet induljunk.

Az ajtó melletti lány kiles az ajtón, majd int a kezével, hogy indulhatunk. Egy perc múlva már a utcán sétáltunk, és többiek már hangolódnak a bulira, egy vodkás üveg segítségével. Hozzám is kerül az üveg, először vissza akarom utasítani, soha életemben nem ittam vodkát, de elfogadtam, hogy eljövök velük, és ez ezzel jár. Picit beleiszom az üvegbe, számomra rendkívül rossz íze van, és ahogy lenyelem végig marja a torkomat és a számat. Persze köhögni kezdek az italtól, pára nevetnek is rajtam, majd valaki megjegyzi:

- Az új csaj nem bírja a vodkát. – és nevetnek.

- Nem baj, majd belejön mellettünk! – folytatja valaki más, és többen is nevetnek, majd különböző sztorikat kezdenek mesélni, hogy kinek milyen volt amikor először ittak. Van közöttük, viszonylag normális, de rendkívül durva is.

Közben újra rám kerül a sor, megint iszom egy keveset, újra marja a számat, de már kevésbé zavar. Érzem, hogy szétárad a testemben az alkohol, kellemetlen érzés, de vele együtt kezd a fejembe is szállni, és tompulnak az érzékeim, nem túlságosan, de már érzem a hatását. Kezd a járásom is felszabadultabb lenni eddig csak arra koncentráltam, hogy el ne essek, de már magabiztosan lépkedek. Megérkezünk egy diszkóhoz, már távolabbról lehetett hallani a zenét. Odabent a csapat szerte oszlik, Amanda hív magával, persze tartok vele, nem akarok egyedül maradni. Négyen egy asztalhoz ülünk, és szinte azonnal ott terem egy pincér, egy fiatal jó képű srác.