Elemi erők (Marvel ff)

66. Kilépés

Olivia szemszöge

Kinyitottam a fiókot. Rengeteg kis mappa tömb volt itt, amiket kivettem és...

Ezek mi vagyunk? Minden Bosszúálló tagról volt egy mappa. Minden benne volt rólunk, mert én is itt voltam. A Bucky-é magamra vonta a figyelmet, amit ugyancsak kinyitottam és pánikba estem. A szavak...

Ha ezt valaki használja...akkor övé a Tél Katonája. Nem kicsit pánikoltam be. Elkezdtem tovább keresni, de más érdekes dolog nem volt. Csak ezek, amiket az egyik talált táskába tettem. Két hét kellett mire meg lett Florence. Szép kis iroda.

A táskával indultam ki. Négyet már megöltem, de ezt a nőt magammal viszem.

- Olivia. Micsoda meglepetés.

- Nem hiszem, hogy meg vagy lepődve - forgatom a szemeim.

- Tudtam, hogy keresel, de nem gondoltam, hogy itt vagy.

- Ohh, te most velem jössz.

- Biztos ez? - billenti oldalra a fejét.

Az biztos. Még mindig erős és ügyes nő. Muszáj volt a táskát félre dobnom. Az a kard képes ketté vágni a lapokat.

- Nem használod az erőd. Láttam a kamera felvételt a jogarral. Nincs erőd? - áll velem szemben.

Nem szóltam semmit, csak kisöpörtem a kezéből a kardot. Így már könnyebb. Harcban ugyanazt a tudást tudjuk, de amikor egy késsel megvágta az arcom, akkor magam elé kaptam a kezem, ezen pedig mélyen végig szántott vele.

Hátra tántorodtam, de iszonyat mérges voltam. Még egyszer nem csúszik ki a kezemből. Nem érdekelt, hogy az egész karom, vagy a fejem vérzik. Addig küzdöttem, amíg nem került földre és akkor egy rohadt nagy ütést vittem az arcára. Vér fröccsent a szájából és az orrából, de nem izgatott. Élt még és ez a lényeg.

Mély levegőket kellett vennem és azonnal a telefont vettem elő. Strange meg is jelent.

- A nyomkövető tényleg nagy segítség és meg van - néz az eszméletlen nőre.

El sétáltam a kis táskáért és felkaptam.

- Hozom őt.

Ő átvitte a Kamar-Tajba Florence-t, én pedig magam és a táskát.

- Wong! - kiabált Strange.

Szinte azonnal meg is jelent az érintett, aki engem ültett le egy székre.

- Nem nézel ki jól.

- Köszönöm, Wong én is szeretlek.

Le vettük a pulóvert és rendbe tette a kezem. Precízen varrta össze. Nem szokatlan itt a súlyos sérülés edzések alatt. Minden megtalálható.

- A seb a hajad és a füled vonalánál van. Megfog maradni, de nem varrom össze.

- Szép. Sebhelyes leszek - húztam fel az orrom. Milyen csodás lesz.

- Örülj, hogy ennyivel megúsztad.

Átvettem a ruháim, hiszen minden csupa vér volt. Azonnal Fury irodájába mentünk, ahol Strange a padlóra dobta Florence-t.

- Meg van - szóltam Nick-nek.

Ezután én inkább leültem a székre. A nőt azonnal elvitték, hogy ki tudják hallgatni, ha felébredt.

- Nem nézel ki jól Hill - sétál mellém Maria.

- Te annál jobban nézel ki Hill - mosolyogtam fel rá.