Elemi erők (Marvel ff)

37. Erősen

Bucky szemszöge

Steve rontott be a szobámba. Éppen a nadrágot húztam fel. Ennél jobban nem is tapadhatna.

- Mosoly szünet van köztük.

- Mi van? - kaptam fel a fejem.

- Mosoly szünet. Valamin összevesztek a robbantás előtt, azóta nem találkoztak. Együtt vannak, de nem úgy.

- Ehhez nekem mi közöm?

- Ugyan, Buck - néz rám, mintha hülye lennék. - Láttam most is hogy néztél utána, amikor a pólómban volt.

Ez igaz. Gyönyörű volt most is ébredés után. Nehéz ez a "csináljunk úgy, hogy semmi nem történt". De ő is ehhez tartja magát, nekem is ehhez kell.

- Menj ki, mert öltözök.

- Te leszel vele ma.

- Steve... - ez már nehéz így.

- Próbálj már meg valamit legalább most. A mosoly szünet azt jelenti gond van, de még nem szakítottak. Ám ezen gondolkodnak - rakosgatja a kezét jobbra, balra. -  Ha valamelyik fél úgy dönt akkor búcsút int a másiknak.

- Jól van. Most már kimehetsz.

És ki is ment, én pedig az ágyra ültem. Próbáljak meg valamit. Megcsókoltam és nem sokat értem el vele. Kedvesen beszéltem vele és azzal sem értem el sok mindent.

Akkor viszont normális volt a kapcsolatuk. A robbanás előtt. Elmondta a pasinak? Mi más miatt lenne mosoly szünet? Nem látok bele milyen az életük, de lehet ez is az oka.

Végül magamra rángattam mindent és vettem még fölé egy réteget. Nem fázom, de jobb így. Ahogy látom a többiek is hasonlóan jártak el.

Steve után már el is indultunk a quinjet felé. Olivia Natasával súgdolózott egész út alatt. Össze volt dugva a fejük és nagyon mondták egymásnak, de direkt a legmesszebb ültek le. Nem csak én pislogtam feléjük.

- Ezek mit beszélnek? - hunyorog Tony.

- Csajos dolgok - von vállat Clint.

- Hé! Vörös és Szöszi. Figyeljetek!

Mindkét lány ide nézett. Sunyin mosolyogtak, de hogy min...megint befonta a haját.

- Három épület van egymás mellett. Egy kis folyosó köti össze őket. Az egyikbe megy Rogers és Romanoff. A középső Barnes és Szöszi. Én és Thor a harmadik. A Zöld íjász és behemót figyel kintről - Tony sosem változik.

Mind valami fegyvert szedtünk fel és Clint lerakta a gépet.

Felhők takarták a napot, de nem esett semmi. Olivia körbe nézett, amikor felém pillantott felvontam a szemöldököm, amire bólintott. Vannak itt kint is.

Mivel nyugodtan lépkedett úgy gondolom nem a közelben.

- Áu - ment neki Clint Oliviának. - Miért álltál meg?

- Csak beakadt a lábam.

Nem beakadt a lába. Mit érez? Utálom, hogy nem mondhatja ki. Mozgatta az ujjait miközben sétált. Én pedig közelebb mentem hozzá. Befelé nézett az erdőbe, mi egy kis tisztáson sétáltunk.

- Óvatosan menjünk - szóltam annyira hangosan, hogy mindenki hallja.

Meg volt a három épület, Olivia utánam indult meg befelé, nem sok van itt sem.

- Mennyi?

- Már csak négy kint.

- Már? - fordultam felé.