Elemi erők (Marvel ff)

41. Gyengéd

Bucky szemszöge

Mindenki meglepődött, hogy Olivia is itt van és ugyanezt láttam rajta is. Végig figyeltem. Vártam az alkalmat, amikor beszélni tudok vele és az most jött el. Nem hiába ültem be mellé. Még mindig annyira ideges.

- Dobja ki, utána Long Island - szólt megint előre.

Nekem már van egy terv a fejemben, muszáj beszélnünk. Úgy volt Steve-nél alszik. Minek akar két órát utazni? Nem értem néha.

- Itt álljon meg. Várjon egy pillanatot - elég nagy összeget adtam előre a sofőrnek.

Kiszálltam és kinyitottam a másik oldalt az ajtót.

- Mit akarsz?

Megfogtam a karját és tök egyszerűen kiszedtem onnan. Elég volt csak egyet húzni rajta és már mellettem is állt.

- Mehet - szóltam, majd bevágtam az ajtót.

- Te... - nézett rám döbbenten, majd az elindult taxi utána. - Te őrült vagy!

- Mit nyafogsz? - forgattam a szemeim. -  Minek utazol két órát, amikor itt lakik Steve?

- Mert nem egyedül van te szerencsétlen! - kapja ki a kezét. - Hát ez marha jó. Most szerezhetek egy újat - indult el a járdán.

- Máskor is aludtál már Steve-nél - kiabálok utána.

- Hagyjál már békén - középső ujja elárulja mit gondol rólam.

Még mindig idegesen ment előre és az út két irányába bámult egy taxi után, de éjszaka van és a szórakozóhelyek innen messzebb vannak.

Láttam ahogy szorosabban húzza össze a kabátját. Most komolyan sétál? Utána szaladtam.

- Gyere - fordítottam meg, de azonnal oldalra lépett.

- Te tényleg nem érted, amit neked mondok? - talán most már kezd hisztérikus lenni.

- Hát jó.

Megfogtam a combját és a vállamra dobtam, majd a saját lakásom felé indultam meg. Ha nem Steve, akkor majd itt.

- Barnes! Tegyél le - püfölte a hátam.

- Nem érzem, szóval nyugodtan.

Erős fuvallat jött felém.

- Ha esek, ketten esünk.

Így már nem éreztem a szelet. Szorosan fogtam, hogy még véletlenül se tudjon kiszabadulni, akármit is tanult.

- Barnes! Tegyél le! Nem megyek fel Steve-hez! Engedj haza.

Minden szónál csapott egyet a hátamra, vagy ahol éppen elért. Oldalra néztem, baszki milyen feneke van.

- Nem is oda viszlek.

- Mi?

Éreztem, hogy körbe néz. Biztos nem tudja, hogy én lakom itt, de eszes hamar rájött.

- Nem! Biztos nem!

- Nyugodj már le - fogtam nyugalommal.

- Tegyél le.

Felmentem a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

- Azt mondtam tegyél le! - kiabált újra.

- Ha így kiabálsz ki jön minden lakó.

A lépcsőt választottam a lift helyett és a negyedikre felérve kinyitottam a lakásom. Volt annyi esze, hogy befogja a száját, eddig legalábbis. Megfordultam vele és bezártam az ajtót. Csak ezután tettem le a sötét nappaliban.