Elemi erők (Marvel ff)

56. Tűzben

Olivia szemszöge

Indulás előtt még beugrottam a boltba két energiaitalért. Az egyiket már az autóhoz menet felbontottam és bevágtam magam az ülésre.

- Mi van? Ti még mindig némák vagytok?

Nem szóltak, de nem méregették most úgy egymást. Én mosolyogva néztem rájuk, Bucky pedig érdeklődve rám. Belőlem aztán nem fogod kiváltani azt, hogy zavarban legyek. A pohár tartóba tettem a kibontott italt a másikat az ölembe.

- Miért csak kettőt hoztál? Hárman vagyunk.

- Ohh, Édesem - fordultam hátra Steve-hez. - Ezeket magamnak hoztam.

El is indultam és a két gyökér mellett inkább zenét hallgattam. Kiittam az italt és kiszálltam. Némán jöttek mellettem, míg nekem tök jó kedvem volt. Nem érdekelt a két morcos katona. A többiek a hangár előtt vártak és én azonnal Strange mellé léptem.

- Mizu?

- Jó kedved van - pislog rám.

- Fogjuk rá. Nem beszélgetsz?

- Stark már felcseszte az agyam. Akkora arca van.

Elnevettem magam, hangosan. Annyira tudtam, hogy ők ketten nem fognak jól kijönni. Túlságosan is hasonlítanak. A többiek ránk néztek, de én nem foglalkoztam velük.

- Te mit fogsz csinálni?

- Semmit - a kommunikatív Dr Strange.

- Gyertyafényes vacsora a hold és csillagok alatt.

Mindenki pislogás nélkül meredt rám, de én Strange-t néztem.

- Oda vidd el.

- Nem viszem el - válaszolt.

- De!

- Nem!

- De! Vidd el!

- Nem viszem!

- Most miért? - lettem bosszús. - Kérdezted tőlem mi lenne romantikus! Ez az! Vagy séta egy csodás parkban kézen fogva? Hatalmas rózsa? Vaaagy, főzz neki.

- Nem.

- Miért nem? El akartad hívni Christine-t - leszek értetlen.

- Már nem.

- Mi az, hogy nem?

Hát élete nagy szerelme. Miért nem? Ezzel basztatott a napokban!

- Mással van együtt - nyögi ki végre.

- Neeee! Az, aki...

- Az.

Elhúztam a számat. Ez gáz.

- Nem váltatok el jól. Érthető - vontam vállat.

- Azért...

- Nincs semmi azért! - vágtam közbe. - Szarul bántál vele miközben ő csak segíteni akart neked. Béna voltál vele. Meg is érdemled.

- Hogy te milyen kedves vagy ma, Kedvesem.

- Tudom - szélesen vigyorogtam rá. - Végre én basztathatlak téged! Úgy vártam, hogy vissza adjam neked! Béna tanácsokat adtál mindig. Most megszívtad!

Szomorúan mosolygott rám, így meglágyult a szívem. Tényleg béna tanácsokat adott, de ott volt, amikor nem tudtam mit tegyek. Így átfogtam a vállát.

- Vásárolsz velem? - kérdeztem.

- Minek?

- Felzabáltam otthon mindent. Formában kell tartanom magam - fogom meg a hasam. - Ha visszajöttünk majd elmegyünk. Aztán a szentélyben tönkre teszek pár dolgot, hogy ideges legyél.