Elemi erők (Marvel ff)

34. Pihenés

Olivia szemszöge

Pont ahogy sejtettem. Fury idegesen csapta be maga mögött az ajtót, amin aztán a feldúlt Maria jött be.

- Komolyan becsukta előttem?

- Ne haragudjon, Hill.

Mindketten az ágyam egy egy oldalán voltak.

- Elég szarul nézel ki - húzta végig kezét a karomon.

- Kösz, Maria. Nem is érzem magam jól.

- Mégis mi történt?

- Felrobbant a házam hátsó oldala, én pedig az emeletről a konyha padlóján találtam magam - összegeztem röviden.

- Hogy történt? - kérdezte Nick.

- Azok a köpenyesek voltak. Öten. Négy halott, de az a nő...megint elmenekült - fújtam mérgesen. - Már megint. Tudja, hogy hol jártam, kik tanítottak és valószínűleg már az erőmmel kapcsolatban is sejtenek valamit.

- Vagyis bajban vagy.

Egy fintort vágtam, de ettől csak megfájdult az orrom, így inkább ezt hanyagolom.

- Olyasmi. Nem tudom mit akarnak. Simán meghalhattam volna. Csak a szerencsén múlt.

- Két napot kell itt lenned a doki szerint. Utána eljössz hozzám és megkapod a régi szobád - néz rám ellenkezést nem tűrve Nick.

- Gondolom egy új házat nem a napokban vehetek.

- Nem. Elintézem a régit. Elektromos tűz, ami a szomszédodban is volt.

- És titokban tartjuk? - teszi fel a jogos kérdést Maria.

- A Bosszúállók előtt úgysem maradhat az. Majd be avatom őket a következő bevetés előtt, ha addig nem leszel jobban. Amúgy is megkerestek.

- Miért? - jobb, ha semmit nem kezdek az arcommal.

- Hogy mit tudok a köpenyesekről. Valamit mondanom kell róluk - fordult az ablak felé.

- A Kamar-Taj titkos, ahogy a mágusok is.

- Tudom. Majd valamit ki találok. Nem mondom el pontosan mi a helyzet.

- És én? Nick! - csaltam az ágyra mérgesen. - Eddig nem használtam az erőm és baj volt belőle. Nem volt jó. Aztán használtam az erőm és baj lett belőle. Tehát ez sem jó. Mi a fenét csináljak?

- Használnod kell.

- És ha megtudják? - ültem lassan feljebb.

- Ha eddig nem sejtenek valamit, akkor idióták.

Én csak pislogtam rá, ahogy Maria is.

- Carol azt mondta tartsuk titokban. Gyerek korodban ez ment, de most már. Ne mondj nekik semmit, de ha rájönnek, akkor rájönnek. Nem lehetsz azért veszélyben, mert annyira titkoljuk.

- Értem. Meglátom mit tehetek - bólintok.

Vagyis csináljak mindent úgy, mint eddig. De ha mégis nagy a baj, ne fogjam magam vissza. Ez menni fog.

- Most csak pihenj. Jövök érted, amint szólnak. Bármi van, írj.

- Nincs telefonom. Mindenem oda lett.

- Majd veszek, mindent ami szükséges - simítja meg a karom Maria.

Beszéltünk még pár apróságot, leginkább hogy mi kell nekem. Majd elmentek.

Fasza, én lettem ezeknek a elküldött, szektába állt nem varázsló embereknek az ellensége, vagyis célpontja.

Megmozgattam a lábam. Fájt. Ahogy mindenem. Így a hátamon feküdve aludtam végül el.