Elemi erők (Marvel ff)

2. Küldetés

Steve szemszöge

Arra mentem ki, hogy hat előtt valaki kopogott. Olivia a kanapén aludt, így meglöktem a vállát.

- Olivia, kelj fel!

Csak hasra fordult és aludt tovább.

- Olivia!

- Hagyjál már!

Megint kopogtak, majd utána kiszedem innen. Nem tudom mikor ért ide, de háromkor, amikor a lánnyal ki jöttem már itt aludt.

- Egyedül? - engedtem be Bucky-t.

- Látod - sétált be.

Akkor torpant meg, amikor meglátta az alvó lányt. Kérdőn fordult felém. Felvettem egy újságot és az arcába dobtam.

- Olivia! Kelj fel! Mindjárt jönnek a többiek.

- Ne dobálj! Idióta! - dobta le az újságot.

- Akkor szedd össze magad!

Bucky még mindig felváltva nézett ránk, de intettem neki, hogy üljön le az asztalhoz.

- Kelj fel! - szóltam még neki oda.

- Mennyi az idő?

- Hat óra.

- Ilyen korán? - hallatszódott valahonnan a hangja.

- Hamarosan jön mindenki.

- Nagyszerű.

Végül felült az ágyban, a haját hátra söpörte. Még mindig csukva volt a szeme, így felvettem megint az újságot, amit ledobott és hozzá vágtam újra.

- Bunkó - reagálta le.

Végül felállt, felvette a ruháit a kanapéról és a fürdő felé ment. Bucky-t figyeltem, aki még a székről is hátra hajolt utána.

Szép lány. Nem csodálom, hogy így megbámulja. Alacsony, de nagyon szép alakja van így is. Ügynök, sokat tett a jó formáért. Szép, hosszú szőke haja van neki is és nem hiába tud mindig felszedni valakit. Az arca is vonzó. Most pedig az én pólómban van, ezért is bámult így utána.

- Buck!

Felém fordult, amikor becsukta Olivia az ajtót.

- Nem is mondtad, hogy te...

- Dehogy. Már rég arcon vágtalak volna, ha így lenne.

- Bocsánat - szabadkozott azonnal.

- Olivia egy ügynök. Három éve ismertem meg. Fury őt küldte.

- És itt alszik nálad? A te pólódban? - int a fürdő ajtó felé.

- A közelben mentünk el egy szórakozóhelyre. Nem ért volna ide mire a többiek, így mondtam aludjon itt.

- Te? Szórakozóhelyre? - volt teljesen döbbent.

- Vele szoktam elmenni csak.

- Értem.

Összeszedtem a takarót és párnát, majd bedobtam az egyik szekrénybe.

- De minek is jön? - kérdezi, amikor visszamentem.

- Ő megy Natasával.

Nem kérdezett többet. Tudom, hogy az ilyesmi nem igazán érdekli őt. Igazából semmi sem. Őt is ki fogja Olivia akasztani, ahogy annak idején engem is.

Annyira fura volt az az energia és vidámság, ami benne van. Mennyit idegesített, aztán mégis barátok lettünk.

Csináltam kávét, egyet le raktam Bucky elé is, aki szótlanul elvette. Én a kanapéra ültem le a másik két pohárral. Már felöltözve jött ki. Bucky csak egy pillanatra nézett fel, majd itta tovább. Olivia pedig mellém ült le és körbe nézett. Egyáltalán nem érdekelte, hogy itt van Bucky.