Elemi erők (Marvel ff)

55. Zuhany

Olivia szemszöge

Már Steve felébresztett a csörgéssel, aztán jött a kopogás. Hallgattam a lépteket...ami a szoba felé vezetett. Aztán megint kopogtak. Felnéztem. Most ez komoly? Bement a szobájába?

Hiába kérdeztem tegnap, nem mondta el min vesztek össze. Most pedig be sem engedi? A negyedik kopogásra ültem fel és indultam meg én. Éppen fenntartotta a kezét, hogy megint kopog.

- Mi az istenen vesztetek össze!? - gyerekesek.

- Hol van?

- Bement a szobájába, amint kopogtál. Aludni sem lehet a hülyeségetek miatt!

Bejött mellettem, én becsuktam az ajtót. Majd csúnyán néztem rá, amikor megálltam a kanapé előtt.

- Ülj az asztalhoz. Én még alszom!

- Aludj.

- Elfoglalod! - néztem rá dühösen.

Megforgatta a szemét és lerántott a kezemnél fogva, így kötöttem ki az ölében.

- Most vagy jó helyen - suttogta.

Rácsaptam egy nagyot a vállára és lemásztam róla. Ő csak mosolygott, amikor betakartam magam és felhúzott lábakkal lefeküdtem.

- Mi bajotok van nektek? - azért ez a fránya kivéncsidá nem hagy nyugodni.

- Semmi - de kommunikatív.

- Vesztetek már valaha össze?

- Most.

- Az szép.

Bucky is ugyanolyan dühösen nézett még mindig előre. A kezében valami szatyor volt. De mi bajuk lehet? Nem tudom elképzelni sem. Felültem és rám nézett.

- Gond van Szépségem?

- Fogd be.

Ledobta a táskát és engem fogott meg. Biztos, hogy nem! Rá fogott a kezemre, de mindig kibújtam, majd véletlen rámarkoltam a hasára, amin felnevetett. Én döbbenten néztem rá.

- Neked a hasad...

- Nem! - vágta rá.

- De! - mosolyogtam.

Újra rám fogott, de ahelyett, hogy vele hadakoztam volna csak megcsikiztem a hasát és elengedett.

- Ohh, anyám! Barnes...

- Nem! - szólt közbe.

- De, igen!

Elnevettem magam és újra magához akart húzni, de nem engedtem magam, ebből pedig végül az lett, hogy az ölében kötöttem ki. Jobban mondva a fejem. Az kötött ki ott.

Döbbentem emeltem el az arcom. Most komolyan? Pont az arcom? Felnéztem, de az egész hajam az arcomban volt, amit ő söpört ki.

- Édesem, na ez most nagyon tetszik nekem.

Unottan húztam fel magam onnan.

- Tudod mi a gáz?

Mosolyogtam, ő pedig várt. Megfogtam a vállát és nagyon közel hajoltam hozzá, hogy a szemébe nézzek.

- Csak így tudod elérni, hogy az öledben legyen a fejem.

Ezzel pedig el is engedtem a döbbent Bucky-t és a szobához mentem. Steve az ágyon ült. Felrángattam onnan és egy hatalmasat löktem rajta kifelé.

- Mi a fenét csinálsz? - fordul felém.

- Ti ezt most megbeszélitek! Nem fogok két ilyen idiótával elindulni innen!