Elemi erők (Marvel ff)

54. Feloldott

Bucky szemszöge

Láttam, hogy már fázik.

- Ezt zárjuk le Steve.

- Szerintem is, Buck.

Egyszerre szálltunk ki. Olivia sóhajtott egyet. Nem értünk egyet Steve-el. Két napja kezdődött, amikor elvitt magával inni. Hamar rájöttem arra megy ki a játék, hogy szedjek fel valakit. Próbálkozzam mással és hagyjam Oliviát békén. Ezt elég jelentőségteljesen a tudtomra adta.

Ott vesztünk össze először. Azóta nem beszéltünk, most pedig jön ezzel. Miért pont neki kell külön menni? Ha ma mondd neki valamit velem kapcsolatban azt már nem fogom tűrni. Ne szóljon ebbe bele.

- Hozok enni. Menj fel - dobja neki a kulcsot.

A homlokomra csaptam. Elejti. És ő menjen külön? Nem érdekel mit tud, ami egyébként még most is sokkos állapotba tud tenni.

Steve csak azután indult el, mikor Olivia a lakás felé sétált. Megrázta felém a fejét és elindult az egyik étterembe. Én azonnal a lány felé futottam.

- Beszéljünk - fordítottam meg.

- Mégis miről? Szeritnem nektek kellene beszélni, nem nekünk - int a fejével Steve felé.

- Olivia. Kérlek.

- Most ne.

- Ha nem most akkor mikor? Gyere el hozzám.

- Mi? - néz úgy, mintha hülye lennék. - Nem.

- Szeretném - léptem hozzá közelebb.

- James...

- Bucky - fogtam meg az arcát. - Most már tényleg eljutottunk oda, hogy nem James vagyok.

- Honnan veszed ezt?

Megfogtam a másik arcát is és homlokon csókoltam.

- Kincsem - néztem a szemébe. - Tudom, hogy nem voltam a legjobb veled. Sőt...de sosem akartalak bántani. Soha és nem is foglak. Hadd mutassam meg ezt neked.

A szemembe nézett, éppen nyitotta a száját, amikor valaki a nevét kiabálta. Oldalra néztünk.

- A kurva életbe - suttogta Olivia.

Azonnal ellépett tőlem és elindult Steve lakása felé, de a pasi elrohant mellettem.

- Olivia. Várj!

- Nem hiába nem veszem fel a telefont. Te mit keresel itt? - szóval nem csak velem csinálja ezt.

- Nem vetted fel a telefont! Napok óta próbállak elérni!

- Mondtam, hogy ne hívj - dörzsölt meg a halántékát.

- Ezért!? - mutat rám. - Hazudtál! Azt mondtad nincs senki! Én meg hittem neked!

Itt már kezdtem közelebb sétálni. Nem tetszett ez a hangnem.

- Én nem...

- Jól gondoltam - vág idegesen közbe a volt, mert már csak volt pasija. - És én éreztem magam rosszul. Amikor te hazudtál! A munkád, az életed! Elnéztem, hogy nem beszélsz róla! És aztán azt kell lássam, hogy más pasival vagy? Gondolhattam volna, hogy ilyen vagy. Hiszen egy bárban találkoztunk.

- Te most komolyan ezt gondolod rólam? Hogy én egy...

- Igen, Olivia. Hogy te egy igazi ri..

Nem vártam meg, hogy befejezze, hanem a vállára tettem a kezem és erősen megszorítottam.