Elemi erők (Marvel ff)

75. Dermedt

Bucky szemszöge

Amint mind kiléptünk, direkt hátra maradtam. Majd a lépcső felé indultam és gyorsan lesiettem. Éppen láttam, hogy Pietro a liftbe lép. A szemét! A hülye gyorsasága. Az elmúlt időszakban nem voltam kedves vele és szerintem levette, hogy miért. Ezután még úgysem leszek.

Úgy sejtettem, hogy Olivia már bement, így a falnak dőlve vártam. Nem is kellett sokat.

- Rendben - jött ki nevetve. - A kapcsok sokkal rosszabbak.

Ideges voltam és aggódtam. A HYDRA. Elég hülye ötlet, de mégis ügyesek voltak és csak miattunk lett baja. Megakadt, amikor meglátott.

- Hogy vagy? - indultam meg felé.

- Mit szeretnél, James? - sóhajtott. 

- Csak látni akartalak.

Meglepve nézett rám. Biztos valami beszólást várt, hogy megint mit csinált, miért nem tud nyugodtan a seggén maradni, miért kell veszélybe sodorni magát.

- Látni?

- Igen - mondtam őszintén.

- Láttál. Viszlát - került volna ki.

- Várj! - fogtam meg a kezét.

- Mit szeretnél!? - még mindig hamar ideges lesz.

- Én... - néztem az arcát.

Várakozva nézett rám. Annyira más lett, ez az új haj. Kurvára nem érdekel már semmi.

- Bassza meg - fújtam ki a levegőt.

Azonnal hozzá hajoltam és megcsókoltam. Gyengéden megfogtam az arcát, aztán amikor viszonozta a csókot akkor kezem hátra siklott a hajába. Éreztem, hogy a fején is van egy seb, így óvatos voltam.

Annyira kellett ez nekem. Minden emlékem feljött vele. Az is, hogy milyen hülye voltam.

- Annyira sajnálom - csak pár centire húzódtam el. - Mindent. Veled teljes igazán az életem.

- Bucky...

- Ne mondj semmit. Enyém leszel még egyszer, legyen akármi. Nem érdekel ki akar téged - néztem a szemébe. - Szeretlek, mindig is szerettelek. Valami megfogott benned, már akkor, amikor tavaly felkeltél előttem arról a kanapéról és azóta sem találtam meg senkiben ezt, de őszintén, nem is akarom.

Megsimogattam az arcát. Ezek a szép szemei, amivel engem vizslatott.

- Nem működött. Megpróbáltuk, de nem ment - mondta ki a nyílt igazságot.

- Akkor, mert hülye voltam. Nem láttalak téged teljesen. De nehogy azt hidd, hogy engedem, hogy másé legyél.

- Ez nem így működik! - lesz dacos.

- Adok neked teret, de ezt nem fogom hagyni. Szeretsz még, látom a szemeidben. Nem tudsz hazudni nekem.

- Hónapok teltek el.

- Tudom. Akkor is hülye voltam. Haragudtam rád, amiért elhagytál. Aztán jobban belegondolva megértettem miért.

- Nem csak te vagy ebben a hibás.

Újra megcsókoltam, addig tettem ezt, amíg véletlen nem húztam jobban magamhoz, mert akkor fájdalmasan húzódott el.

- Gyere haza velem - simogattam meg az arcát.

- Ez még nem lenne jó ötlet.

Még. Ami annyit jelent, hogy ő is benne lenne ebben. Én pedig mindenben benne lennék, amiben ő is mellettem van.