Elemi erők (Marvel ff)

38. Más feladat

Olivia szemszöge

Amíg csak tudtam Clint mellett maradtam. Még ránézni sem szerettem volna. Fájt a lapockám és a fejem hátulján egy hatalmas púp volt, de már nem vérzett. A nyelvemre pedig ráharaptam.

Nagyon fájt. Mindig tudtam, hogy hatalmas erő van benne is, dehogy ezt tegye...mert nem hallgattam rá. Tűz volt valahol, én pedig megindultam felé. Nekem lett csinálva. Direkt, de mielőtt még oda értem volna visszafordutlam. Akkor pedig szemben jött velem. Éppen el akartam mondani, hogy nem csináltam semmit. Ő pedig...ezt nem hiszem el.

Lőtt már meg, nyomott már neki a falnak, nem is egyszer. De sosem ilyen brutális nagy erővel. Steve szobájában is csak a könyököm vertem be, még az is véletlen lehetett. Ez nem véletlen volt. Kurvára fájt és biztos vagyok benne, hogy látszani fog a nyoma.

Megijedtem tőle, féltem. Féltem, hogy megint nekem esik. Meglőtt már egyszer, de azóta azt gondoltam változott a helyzet. Meg egy nagy fenét. Csak még rosszabb lett.

Mikor Clint letette a hajót, megvártam, hogy összeszedjék a három embert. Steve, Thor és Tony vitte őket. Amikor megindultam én is kifelé, akkor állt fel, de Natasa mellé csúsztam. Soha nem akarom, hogy a közelemben legyen. Még beszélni sem szeretnék vele.

Mégis mögöttem jött. Úristen mennyire éreztem, hogy végig néz. Végig, le sem vette a szemét rólam. Nem láttam, de éreztem. Láttam, hogy ő is mennyire meglepődött. Hiába kért azonnal bocsánatot, ezt nem fogom csak így megbocsátani.

A fiúk először lementek a rabokkal, mi pedig fent vártuk, hogy visszajöjjön a lift.

- Mit csinálsz a napokban? - kérdezi Nat.

- Nem tudom még.

A hangomon, az arcomon semmi nem látszott. Ehhez jól értek.

- Elmegyünk majd valamit meginni?

- Benne vagyok - szólt hátulról Clint.

- Szerintem mehet - bólintok én is.

Megjött a lift és beszálltunk, kicsit fészkelődtem, így pont az ellentétes oldalon álltunk. Oldalról is láttam, hogy ő bizony felém van fordulva.

Azonnal kiléptem a liftből és bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Majd írtam Wongnak. Jött a kopogás. Nem érdekel, akárki is az. Ha véletlen be akar nyitni majd látja, hogy nincs kedvem hozzá. Pedig biztos, hogy ő az.

Megjelent a gömb, még nem is volt teljesen kész, de én már átléptem rajta. Wong pedig bezárta.

- Hol a doki? - kérdeztem.

- Azt hiszem pihen.

Gyorsan szaladtam a szállása felé és berontottam a szobájába. Nem aludt, hanem éppen öltözött. Nem volt rajta póló, de én leültem az ágyára.

- Veled mi van?

Kitört belőlem minden. Ő az egyetlen, akivel bármit is szívesen megosztok, eddig is mindent tudott.

- Szóval...Barnesal szar a helyzet.

- Bántott! Nézd meg!

Levettem a pulcsit, ő pedig a pólóm alá nézett hátul.

- Látszik - engedte el.

- Mondtam! Soha többé még csak egy légtérben sem akarok lenni vele. Leszól és bánt. Ez pedig már túl sok volt. Tudom, hogy van egy feladatom, munkám, de én így nem csinálom.

- Csináld egyedül.

Mi? Csináljam egyedül? Azt eddig sem engedték...vagyis szó sem volt ilyenről. Azonnal az volt, hogy visszamegyek hozzájuk és velük leszek.