Elemi erők (Marvel ff)

10. Bocsánat

Olivia szemszöge

Az eszem meg áll ettől a hülye katonától. Mindkét katona be van kattanva? Az egyik a kajám eszi meg, a másik a melltartómat mutogatja mindenkinek. Letusoltam újra és megmostam a hajam. Délután háromkor szépen felöltözve, selymes hajjal és jó kedvel indultam ki a szobámból. Minden cucc nálam, ami kell. Ma este pedig igenis kell valaki.

A tököm ki van, hogy ezekkel nem lehet sehova elmenni. Natasa volt a folyosón.

- Máris mész? - kérdezi.

- Ühüm. Bármi van szóljatok.

- Csinos vagy - mér végig. - Csak nem?

- Majd meglátom. Te pihenj.

- Rendben. Vigyázz magadra.

Adtam neki egy gyengéd ölelést és a lift felé vettem az irányt. Fájt a nyakam, éppen azt masszíroztam, amikor a lift ajtót megakasztotta egy fémkar. Csak ne szóljon hozzám.

- Hill - szólalt meg, amikor elindult a lift.

- James.

Tudom, hogy mennyire utálja ezt, így ha kell 100x is elmondom neki.

- Csak így lelépsz?

- Hogy érted? - néztem végre rá.

- Nem szóltál senkinek.

- Miért kellene? Te minek vagy itt?

- Én is hazamegyek.

Vállat vontam. Én tőlem menjen. Még mindig dühös voltam rá. Még engem tart eszetlennek! Tegnap is, játsza itt magát.

- Vehetek neked enni a tegnapi után - szólalt meg újra.

- Nem kell tőled semmi.

- Csak kedves akartam lenni.

- Nem kell. Térj vissza ahhoz, amilyen vagy. Ez nem áll jól neked.

- Most is! - fordított maga felé. - Próbálok kedves lenni, te meg...el sem tudod fogadni!

- Látom milyen vagy, nem kell megjátszanod magad.

Dühös villanás volt a szemében. Az állkapcsát összeszorította. Emlékszem mikor haja még hosszú volt. Milyen erővel jött akkor nekem. Akkor a kék szemei még ennél is dühösebbek voltak. Nagyon dühösek.

- Most megint azzal akarsz jönni, hogy te mennyivel jobb vagy nálam? - kérdeztem még.

- Jobb is vagyok! Már háromszor is meghaltál volna ebben a két napban, ha én nem vagyok - annyira...idióta.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz.

- Nem? Az a labor? Vagy az a skorpió? És a mai nap? - sorolta mérgesen.

- Te elég furán gondolkozol.

Kisétáltam a liftből és a kijárat felé mentem. Nekem aztán ne magyarázzon itt.

- Szerintem meg te gondolkozol furán - jött mögöttem.

- Nem tudsz le akadni rólam?

- Majd ha belátod igazam van.

- Ha ezt mondom békén hagysz?

- Igen.

- Igazad van - álltam meg vele szemben.

Megveregettem a vállát és mosolyogva néztem értetlen arcába.

- Igazad van abban, hogy egy gyökér vagy. Viszontlátásra.