Elemi erők (Marvel ff)

12. Sír

Bucky szemszöge

Fury először nyugodtan hallgatott minket, de aztán egy üzenet után elég ideges lett. Azóta nem is jött vissza Maria.

Éppen kiléptünk az iroda ajtaján.

- Megérte ide eljönnöd? - kérdeztem.

- Fury sok hasznos tanácsot tud adni. Kösz, hogy elkísértél.

- Csak menjünk.

A lift a folyosó végén volt. Éppen láttam, hogy Olivia lép ki belőle és Maria azonnal átölelve viszi tovább. Sír?

- Ő mit keres itt? - kérdeztem Steve-től.

Válasz helyett inkább elsietett arra. Én pedig mentem utána. Pár ember mellett elhaladtunk, de nem találtuk őket. Aztán Steve megállt és az egyik irányba mutatott. Csendben mentünk egy kisebb folyosón.

Ekkor hallottam meg én is a szipogást. Mindketten megálltunk, innen is tökéletesen hallunk. Vagyis öt percig kb semmit.

- Jobban vagy? - halkan hallottam Maria hangját.

- Nem. Hogy lennék?

Innen is hallottam a fájdalmat, a keseredettséget a hangjában és hogy tényleg sírt.

- Nem tudtál mást tenni, Olivia.

- Tudtam volna! Ha hamarabb észreveszem, ha...ha engednek bemenni - nem tetszett a hangja.

- Te is tudod, hogy nem engedtek volna.

- Hogy nem vettem észre? Ezen agyalok!

- Olivia. Ezt...ez neked rossz emlék. Természetes, hogy kizárod.

- Maria...a kislány...

- Te is az voltál akkor. Ezért visel meg?

Mégis mi? Nem értem ezt. Miért sír? Mikor elment semmi baja nem volt. Sőt, elég vidám volt, biztos az éjszakája miatt.

- Igen. Ezért. Élnie kell. Ha meghal...ha meghal az az én hibám lesz - a végét már alig hallottam, annyira halkan beszélt.

- Nem! Nem! Ha ezt Fury meghallja. Miért lenne a te hibád?

- A szomszédomban történt! Csak pár perc. Ha pár perccel hamarabb észre veszem...

Elcsuklott a hangja. Hallom mennyire vissza kell tartania a sírást. De mi ez az egész?

- És ha nem vagy otthon?

- De otthon voltam! - kiáltott fel, de aztán visszafogta magát. - Tudod hányszor jött át hozzám, amikor kint voltam a ház előtt? Aranyos volt, kedves. Mindig segíteni akart, imádott kertészkedni. A szülei is...a szülei meghaltak bent a házban.

- Tudod melyik kórházba vitték?

- Nem. De tudom, hogy kevés az esélye. Lángokban állt már a ház mire én is odamentem.

Lángokban állt a ház? És ő be akart menni? Miért lenne az ő hibája?

- Nézz rám! Olivia. Nézz ide.

Egy lépést mindketten tettünk előre.

- Olivia Hill kell az embereknek. Dolgod van. Feladatod van, menned kell.

Így? Elég szarul hangzik most ez a lány.

- Tudom - suttogta.

- De te most Olivia Grey vagy.

Hogy micsoda? Még levegőt sem akartam venni, hogy értsem.

- Mikor én hozom ezt fel mindig azt mondjátok Nickel, hogy Olivia Grey meghalt 20 éve.