Elemi erők (Marvel ff)

30. Kedvel

Olivia szemszöge

Néztem ahogy küzdenek egymással. Sokat fejlődött, de végül Strange alul kötött ki.

Megnyitottam az üzenetet. Ma este indulunk. Öt napja nem láttam őket, csak Clint-et és Natasa-t, akikkel végül elmentünk meginni valamit.

A napjaim legnagyobb részét Logan-nel töltöttem. Kicsit zavart, hogy már hárman is tudják együtt vagyunk. Legalább Clint nem nyitotta ki a száját mindenki előtt, amikor látta az üzenetet. A magánéletem nem akartam keverni a munkával. Akkor elmentünk randira, másnap újra. Majd harmadnap már nála voltunk. Azóta egy pár vagyunk.

Eleinte nem volt gond, de most már kezdi zavarni a munkám. Vagyis, hogy alig tud róla valamit. Tudja, hogy kiket ismerek, de ennyi. Nem beszéltem neki, ami néha vitát szít köztünk. De hát eddig a mágusokhoz jártam ide, ezt meg nem mondhatom el.

Mordo bement, Stephen pedig leült mellém.

- Elvertek.

- El - vallja be mérgesen.

- De ügyes vagy.

- Nem eléggé - milyen letört.

- Ne legyél ilyen. Jobb lesz majd.

- Veled mi van? Megint összevesztetek?

- A munkám, az életem, az erőm...

- Szakíts vele.

- Te nagyon segítőkész vagy - olyan értelmes tanácsai vannak.

- Erről nem tudhat. Ha nem tudja elfogadni, akkor hagyd.

- Mert te Christine-t hagynád? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem tudom mi van vele. Nem állt mellettem. Azóta nem beszéltem vele.

- Értem. Akkor nekem is ezt kellene tennem?

- Szereted? - fordult teljesen felém.

- Azt hiszem igen.

- Akkor nem - nézett előre.

- Ne legyél ilyen bölcs.

- Te tudod.

- Este megint megyünk.

- Király. Egy kis gyakorlás - int a küzdőtér felé.

Megfogtunk egy egy botot és egymással szemben felálltunk.

- Nincs mágia.

Bólintottam és elkezdtük. Strange nagyon ügyes. Ellenem biztosan. Azért én nem vagyok egy mester. Vagy én, vagy ő volt előnyben. Húsz perc után kifulladva álltunk egymással szemben a térdünkön támaszkodva.

- Döntetlen? - kérdeztem.

- Legyen.

Egymás vállát veregetve indultunk meg az Ősmágus felé.

- Ennél lehetnek ügyesebbek is.

- Milyen jó kedve van most is - mosolygok nagy szájjal.

- Úgy hallom dolga van. Nem akar menni?

- Tudom, hogy örül annak, hogy lát itt.

- El nem tudom képzelni honnan szedi ezt.

Löktem egyet Strang-en, az Ősmágus éppen őt nézte így megöleltem hátulról. Azonnal kilépett az ölelésemből.

- Öt hónap után sikerült? - sétál ide Wong, mellette Mordo.

- Végre! - bokszoltam a levegőbe! - Szeret engem!