Elemi erők (Marvel ff)

58. Az ikrek

Olivia szemszöge

Strange állt a jobb oldalamon. A másik oldalt Natasa. Az ikrek velünk szemben. Még Strange hozta fel ezt az ötletet, amikor a Kamar-Tajban beszélgettünk. Szerinte inkább segítség kell nekik. És legyek én ez a segítség. Hamar belementem, akármit is tett velem a lány. Natasa-t tíz perc kellett meggyőzzem. Végül rá jött, hogy ez a jó megoldás. Először Bucky-ra gondoltam, de tuti nem ment volna bele. Clint volt aztán a választásom, de jobb is ha Natasa jött.

- Nem fogunk titeket bántani - szólalok meg.

Azonnal szóltam Strange-nek, aki jött és végül itt kötöttünk ki.

- Honnan tudjuk ezt? - kérdezte a lány.

- Megsérültetek.

A pasinak egy nagy kötés volt a hasán, nem tudom mikor történt.

- Én is hasonló vagyok, mint ti.

- Tudom. Olvastam benned - szól gyanakodva a lány.

- Akkor most is tudod miért jöttünk - mutatok magunkra. - Én Olivia Grey vagyok. Ő Stephen Strange.

- Doktor.

- Doktor Stephen Strange - forgattam meg a szemeim. - Ő Natasa Romanoff.

- Wanda. Ő a testvérem Pietro Maximoff.

- Segítünk nektek. Nem kell mitől félni.

- Önszántunkból jöttünk ide - szólalt meg Pietro is.

- Miért? - kérdezi Nat, jogosan.

- Gyerekként támadás érte a házunk. Egy bomba landolt a nappalinkban. A szüleink meghaltak. Mi beszorultunk. Két teljes napon át öleltem a húgomat és vártuk a halált. A bomba Stark tulajdona volt.

Összenéztük. Az ok, amiért idejöttek teljesen érthető.

- Nézd. Ő - mutatok Strange-re. - Ki nem állja Starkot. Meg is értem, szörnyű stílusa van, de tudunk nektek segíteni. Nem engedjük, hogy bajotok legyen.

- Sajnálom, amit tettem - szólalt meg végül Wanda.

- Nem volt jó élmény - mondja élesen Nat. - De fiatalok vagytok, féltek. Ilyenek lettetek. Mi pedig idejöttünk.

- Van még velünk valaki, aki régen ugyanúgy a HYDRA mellett volt. Egy katona - próbálom meggyőzni őket.

- Hallottunk róla.

- Ő is végül mellettünk van, mert ezt a döntést hozta. Ti is megtudjátok ezt a döntést hozni - kértem őket.

Néztük őket, ahogy hátrébb sétálnak és egymással beszélgetnek.

- Meg kell győzni őket - sétál közelebb Strange.

- Segíteni kell nekik, nem meggyőzni! - nézek rá dühösen. - Te tudsz Wandának segíteni, ahogy nekem is segített az Ősmágus.

Sokáig nézett rám. Tudja nekem az akkor mennyit jelentett és végül bólintott. Natasa-ra néztem, aki ugyanúgy bólintott. Rendben, mi ezt megbeszéltük. Pár perc múlva ők is közelebb jöttek.

- Rendben, de a többiek nem tudják, hogy itt vagytok - szólal meg Wanda.

- Nem. De próbáljanak csak bármit tenni.

Megmozgattam az ujjaim és egy kis szél keletkezett a huzatos helységben.

- Ha bárki egy ujjal a húgomhoz ér...

- Ne aggódj Pietro. Nem fogjuk hagyni. Strange!

Megnyitotta a portál a torony szobámba, mi pedig átléptünk.