Elemi erők (Marvel ff)

64. Jogar

Olivia szemszöge

Még így is kellett öt nap, hogy eljussak ide. Hangtalanul, lassan és óvatosan haladtam. Tudom, hogy valami nagy dolog van és reméltem, hogy Florence, de amikor minden őrt leütöttem és beléptem az egyik terembe meglepődtem.

- A jogar?

Szokóviában nem találtuk, tehát itt volt már Loki jogara. Anyám, ha ezt megtudják a többiek. Közelebb léptem hozzá. Ez arany? Ott volt a kék gömben benne az az Elme kő.

Mikor az ujjaimmal hozzáértem hatalmas erő lökött engem hátra, a fal fogott meg és a földre estem. Ez nem igaz. Nagyokat nyögve keltem fel. Mi a fene? Most már óvatosan közelítettem meg. Nem a kőhöz nyúltam, hanem a hosszú fém részét fogtam meg. Huh, jó. Most nem estem hátra. Micsoda ügynök vagyok.

A jogart magam mellett tartva indultam ki az épületből. De megleptek. Hogy? Nem éreztem őket. Mikor a szélért akartam nyúlni, nem éreztem semmit. Semmit.

Se a kinti szelet, se a benti levegőt. Se a vizet. De még a kinti fákat sem. Semmit. A tűzet végképp nem. Ez nem lehet. Ránéztem a kezemben tartott jogarra. Ne.

Nekem támadtak és csak a fizikai erőm tudtam használni, semmi mágia, semmi erő nem volt bennem. Pár perc után kifulladva kezdtem el kifelé futni.

Nem lehet. Nincs meg az erőm, nincs semmi. Mindig utáltam, mindig furának tartottam, de majdnem sírva fakadtam most. Nincs meg. Huszonegy éve használom és most nincs. Úgy éreztem mintha meztelen lennék, mintha nem lenne mi megvédjen. Amikor kiszaladtam azonnal Strange-t hívtam és a szentélyben térdre rogytam.

- Olivia! Jól vagy? Megsérültél?

Faltam a levegőt. Pánikba estem. Próbáltam itt is használni, de semmi. Még mindig nem éreztem. Könnyes szemmel néztem fel Strange-re.

- Nincs meg az erőm - nyögtem ki.

- Micsoda?

- Nincs. Hozzá értem ehhez - tettem le magam elé a földre a jogart. - Történt valami és nincs. Nem érzem. Semmit. Stephen. Semmit!

- Oké. Nyugodj meg először.

Felhúzott a földről és egy székre ültetett.

- Nincs! Semmi!

- Várj. Próbáljuk meg.

Kitárt egy ablakot, de nem tudtam szelet generálni. Majd egy pohár vizet hozott, de semmi. Egy eléggé szarul kinéző növényt is elém rakott. Hozzá értem, de semmi. Majd egy gyertyát gyújtott meg.

- Nem tudom! - kiáltottam hangosan.

Idegességemben a tenyerem tettem a lángokra, de elrántottam a kezem. A tenyerem közepén egy piros folt volt. Megégetett. 

- Strange - suttogtam.

Ő is megfogta a tenyerem és maga elé rántotta. Elég sokáig néztük azt a piros foltot, ami kezdett hólyagos lenni.

- Eltűnt - suttogtam újra.

- A jogar is egy kő. A Tesseract adta neked az erőt. Ez pedig elszívta volna? - nézi a tárgyat.

- Nincs erőm.

- Nyugodj meg - mert ez olyan kibaszott könnyű.

- Mindig átoknak gondoltam, de most...védtelennek érzem magam - pillantottam ijedten fel.

- Nem, Olivia. Nem vagy az. Nagyon ügyes vagy. Tény, hogy az erőd nagyon sok segítséget adott neked, de nem vagy védtelen. Megfogod ezt is szokni - fogja meg mindkét vállam.