Elemi erők (Marvel ff)

14. Vércsík

Bucky szemszöge

Felém sem nézett, amikor ki jött. Steve kivette a három dobozt.

- Egyél mielőtt indulunk.

Ugyanolyan szótlanul ült le és kezdett neki enni. A telefont maga mellé rakta az asztalra és azt nézte. Valami film ajánlók voltak.

- Ha ma vissza jössz maradhatsz itt. Még egy film? - próbálkozott Steve.

- Nem - fel sem nézett.

- Ne már. Buckyra haragszol, nem rám.

Lesajnálóan néztem Steve-re. Ennél jobban nem is indulhatna ez a reggel.

- Haza megyek, ha végeztünk.

- És nem is jössz többet? - kérdeztem.

- Nem - nézett a szemembe.

- Mi? Miért? - próbál értetlen lenni Steve.

- Szabit kaptam.

- De miért?

- Én nem mehetek el? Két bevetés és mindkétszer megsérültem mégis itt vagyok. Mit akartok még? - most düh villant a szemében.

- De bosszús vagy. Még ott van Szokóvia.

- Steve...

- Megígérted. Én pedig úgy számítottam jössz.

- Majd jön más - vett a szájába egy sült krumplit.

Direkt gyrost hoztam neki, ha már a múltkor megettem.

- Két munkatársam két hetes szabin van és én is most akarok. Nem. Nem megyek - bámulta a telefont.

- Csak oda. Pár nap. Ennyi. Lehet már holnap.

- Tényleg? - kérdezem én is.

- Attól függ, hogy ma mit találunk.

- Steve... - kezdte volna újra.

- Itt alszol majd és ígérem senki nem szed ki addig az ágyból, amíg te nem akarsz felkelni.

- Most meg akarsz vesztegetni? - mosolyog. - Tudod az a jó a szabadságban, hogy pontosan ezt tehetem.

- De nem itt.

- Úgyis engednéd - von vállat.

- De most nem.

- Azta! Micsoda fenyegetés.

- Csak oda gyere. Csak! Oké? - már számomra volt kínos ez a könyörgés, Steve részéről.

- Békén hagysz, ha azt mondom jó?

- Igen.

- Jó.

- Remek.

Néztem őt, ahogy befejezte, majd felvette az elé rakott kávét. Egy ideig tartotta a kezében majd lassan megitta.

- Kész vagy?

- Igen - tette le a poharat.

Steve intett a fejével, így én vettem fel. Tényleg meleg volt a bögre, míg a miénk már rég kihűlt. Hogy a fenébe? Ma ezt kiderítem.

Mikor mindennel kész voltunk együtt hagytuk el a lakást. Nem nézett rám, nem szólt hozzám. Steve-el akkor beszélt, ha az kérdezte. Mérges volt. Ennyi látszott rajta.

A gépen ő hátul maradt, mi előre mentünk. Zenét hallgatott és nem tudom, talán aludt. Az út több óra volt, de egyszer sem kelt fel.

- Menj szólj neki. Normálisan.