Elemi erők (Marvel ff)

68. Csel

Olivia szemszöge

Pihenő. Nem nekem kell pihenőt adni. Nincsen semmi bajom. Lelkileg megviselt. Nagyon, de fizikailag jól vagyok. Thomas legalább kiélvezi ezt. Én vagy Strange-hez mentem, vagy a Kamar-Tajba. Az elmúlt három napban sűrű vendég voltam.

Meglepődtem, amikor hallottam a csengőt, de az ablakból nem láttam autót a ház előtt. Strange sosem jönne be az ajtón. A szomszéd lehet. Sietve indultam le és megdöbbentem, amikor ajtót nyitottam.

- Strange beszélt? - kérdeztem unottan.

- Nem. Csak megtaláltalak. Nem volt könnyű, de hallottam, hogy biztosan itt élsz.

- Nagyszerű. Gyere akkor be. Biztos fárasztó lehetett - gúnyolódtam.

Elléptem az ajtótól és a hűtőből vettem ki két italt. Felültem a pultra, ő pedig mellém állva dőlt neki.

- Mi az oka annak, hogy két hónapja semmit hír rólad?

- Munka és munka, meg megint munka.

- Olivia! - volt felháborodott.

- Steve! - voltam én is az.

Néztük egymást két percig. Én nyertem, király.

- Gyere el ma velem.

- Biztos nem megyek - ittam bele az üdítőbe.

- Olyan régen voltunk ketten valahol. Egy buli, aztán alszol a kanapémon.

Elnevettem magam, de megráztam a fejem.

- Bucky miatt? Azt hittem túl vagy rajta.

- Ez így is van. Fél év eltelt már. De...

Ő volt régen, akivel sok mindent megosztottam, de már hónapok óta annyira eltávolodtunk.

- Mindegy Steve.

- Olivia - ma ilyen felháborodott napja van? - Semmit nem beszéltünk, nem is találkozunk. Nekem hiányzol. Annyira megszoktam, hogy ott vagy. A barátom vagy.

- Bucky miatt is van egy csöppet, de csak egy picit. Viszont...

Fintort vágtam. Azóta Pietro-val sem beszéltem. Elég fura volt őket látni. Bucky-nál...szomorú voltam, főleg ahogyan rám nézett újra. Annyira láttam azt a védelmező ösztönt újra nála. Pietro csak kíváncsi volt.

- Viszont? - fordult felém.

- Emlékszel, amikor elvittem a jogart? A lányokkal elmentem vásárolni és náluk maradt a pénztárcám. Pietro hozta vissza, aki megcsókolt akkor.

Tágra nyílt a szeme és párszor tátogott valamit. Hagytam, hogy észhez térjen.

- És? - kérdezte végül.

- Mondtam neki, hogy én nem akarok még egy Bosszúállót, de azzal jött hogy ő nem olyan, mint Bucky. Nyugi, azóta nem beszéltem senkivel.

- Tehát nem vagy vele titokban együtt? - nyugodott meg.

- Jézus, Steve. Nem. Nincs senkim azóta. Tényleg sok volt a munka.

Azért kikérem magamnak. Nem kellenek a Bosszúállók a nyakamba.

- Ne is bulizni menjünk. Film, popcorn és szórakozás nálam.

Annyira lelkes volt és annyira akarta, de...

- Steve. Nem hiába nem beszélek veletek két hónapja. Nem kell nekem ez az életembe - jó volt vele is megosztani, de ő nem Strange. Strange pedig leszarja őket, míg Steve velük van nap, mint nap.