Elemi erők (Marvel ff)

8. Kard

Olivia szemszöge

Honnan jött rá? Abból az emlékből? Azért nehezen hiszem. Miért mondta azt Nat?

Tényleg szeretem az erdőt. Itt van a legtöbb minden, ami közel áll hozzám. Elég volt a patakba raknom a kezem és máris jobban éreztem magam. Sok fa, a fű a lábam alatt. A lágy szellő. Egyszerűen jól érzem itt magam. Otthonosan. Nem bírtam ki, hogy néha ne játszak a széllel, de azt nem vette észre.

De hol vannak a többiek?

- Valami? - kérdezte Tony.

- Semmi - feleltük egyszerre.

Minden fordulónál előre kinéztem, de senkit nem láttam. Már tíz perce az épületet jártam, de nem jött velem szembe egy ember sem. Pedig valahol itt vannak.

Az ütés fentről ért. A fejem oldalán talált el. A halántékomon, ahol a füles van, bizsergett a helye. Csengett is az az oldal elég rendesen. Nem estem el, de leguggoltam a földre. Azonnal felálltam és egy szürke ruhába öltözött férfi állt a folyosón. Az arcát nem láttam a csukja miatt.

- Van itt valaki. Bucky?

De nem válaszolt. A francba. Ezért nem hallottam a többieket. A fülesnek annyi, nem véletlen ott ért az ütés. Vajon mikor veszik észre?

- Te valami nindzsa harcos vagy? - kérdeztem.

Felemelte a fejét. Kezeit a háta mögött tartotta. Arcán egy hatalmas seb hely volt. Végig szántotta a bal arcától egyenesen le a nyakáig és ki tudja hol áll meg.

- Hol vannak a barátaim?

Feltartottam a pisztolyt.

- Nem kérdezem még egyszer. Hol vannak a barátaim?

A férfi hihetetlen gyorsan mozgott. Már hiába húztam meg a ravaszt, a golyó nem hagyta el.

Egy kard volt a kezében és féltem mennyire lehet éles, ha a pisztolyt ketté vágta. Oké. Valami másik megoldás kell.

Hátrálni kezdtem. Ez egy olyan eset, ahol muszáj az erőm használni. Amikor felém rontott félre ugrottam. Ez a levegő nélküli folyosó. Még jobban hátráltam. Hajoltam. Ugrottam. Oldalra vetődtem. Ezzel a karddal nem tudok mit kezdeni!

A férfi viszont jött és könyörtelenül csapott le újra és újra. Az első vágás a vállam érte, majd azonnal a combom belső felét. Víz...a csövek a falon.

Nem vártam, hanem előhívtam. Rezegni kezdtek a csővek. Végig kiszakadt a helyéről és a férfira ömlött minden. Elő vettem a késem és felé dobtam. Csak reméltem, hogy bele állt. Én is alig láttam, mert a szemembe csöpögött a hajamról a víz.

Azonnal megállítottam mindent. Nem folyt a víz, nem adott ki hangot. De a férfi...

Felálltam és körbe néztem. Ki vettem a következő fegyverem. Hova lett? Végül engedtem, hogy a maradék víz is kifolyjon, aztán már csak a csöpögés hangja maradt.

- Mégis merre tűntél el? - suttogtam.

Ez egy irányú folyosó volt. Várjunk...felnéztem. Fentről jött az ütés. Szellőző. Ebben még ő is elfért.

Mikor tovább haladtam már nem csak előre és hátra kellett néznem, de felfelé is. Csapzott voltam. Mindenem csurom víz, de akkor sem találtam. Ahogy se Steve-et, se Natasa-t. Hova vitte őket? Mert biztos vagyok benne, hogy velük is ez történt, én csak a csövek miatt úsztam meg.

Van itt egyáltalán valaki más sebhelyen kívűl? Az egyik ajtó vörös volt, kissé elütött minden mástól. Nagyon óvatosan nyitottam be. Sötét volt. Korom sötét. Nagyon sok mindent megmerek tenni, de ha itt van bent, akkor ketté vág.