Elemi erők (Marvel ff)

18. Ősmágus

Olivia szemszöge

Csak bámultam a telefont. Nem tudom hányadik alkalommal olvasom el Maria üzenetét.

"Most hívtak. Húsz perce meghalt a kislány."

Meghalt. Meghalt...

Éreztem, hogy Bucky meglök, de nem tudtam rá figyelni. Meghalt. Tudtam, hogy lehetetlen, hogy túl élje, de ennyi idő után mégis reménykedtem benne.

A fülemben dobolt a vérem. Éreztem, hogy kezdek pánikrohamot kapni. A többiek beszéltek, de nem figyeltem rájuk. Nekem ki kell innen mennem. Most.

Felpattantam.

- Neked mi bajod? - kérdezte Tony.

- El...el kell mennem.

- Mi? Nem. Még nem végeztünk.

- Fontos.

- Pár perc.

Felállt mellém és vissza nyomott a kanapéra. Még csak erőm sem volt tiltakozni. Éreztem, hogy a kezembe adja a bögrét.

- Idd meg addig és hallgass!

A bögrét fogtam magam előtt. Két kezembe vettem és a comjaim fölé helyeztem.

Meghalt. Miattam. Ha hamarabb megyek. Én ki tudtam akkor régen jönni a lakásból. Tudom uralni a tűzet, megállíthattam volna mielőtt baj történik.

Előre bámultam. A kávét, ami a kezemben volt. A tűz... megtudtam volna állítani. Egy kezet éreztem a combom mellett, de nem érdekelt. Megtudtam volna állítani.

Nehezen vettem a levegőt. Levegő...tudom uralni, azt teszi, amit akarok. Eltudtam volna fojtani így is a tüzet. Érzem, ahogy kint fúj. Ahogy a nyitott ablakon beáramlik.

Víz...a víz pedig eloltja. Arra tudom irányítani, amerre akarom. Most is érzem. Benne van a csövekben. Ki akar törni, akkora nyomás van benne és alig várja, hogy valaki megnyissa a csapot, hogy kiengedje

Föld...a föld is képes eloltani a tüzet. A kint fák megrecsegnek a heves szélben. A fű lengedezik.

Minden itt áramlott bennem. Minden feszültség. Minden erő. Éreztem, ahogy a vérem száguld az ereimben. Ahogy kezem egyre forróbb lesz. Ki akart belőlem is törni. Ki kell törjön. Mindig elnyomtam. Nem használtam, csak ha kellett és most itt van. Az a szunnyadó erő, ami elő jöhetett volna akkor és életben maradnak.

Én vagyok a hibás. Én tettem. A tűz...

Felforrt a kávé a kezem miatt és most kitört a bögréből. A combomra folyt a forró kávé, de kapott Bucky és Tony is. Mindannyian egyszerre pattantunk fel.

- Mi a fene? - kiabál Tony.

Majd azonnal lehúzta a nadrágját.

- Tony! Én is itt vagyok! - hőköl hátra Natasa.

Majd annyit láttam, hogy valaki egy konyha ruhát tart elém. Felnéztem és Bucky aggódva tartotta.

- A lábad.

Lenéztem. Mindegy már neki. Így is hatalmas vörös folt van mindkettőn.

- Töröld meg!

- Én most megyek.

Nem is vártam senkitől sem választ erre, hanem kisiettem. Két lépcsőfokot tettem meg, majd az utcára érve a metróhoz indultam. Faltam a levegőt, amikor le tudtam ülni és a tenyerembe hajtottam a fejem. Fájt a combom. Nem akartam vele semmit tenni, fájjon. Megérdemlem.