Elemi erők (Marvel ff)

63. Talán

Bucky szemszöge

Néztem, ahogy elsétál tőlem. Megint. Négy rohadt hónapja egy szót sem szól hozzám. Csak a hangját hallom, hogy mással beszél és akkor figyelem, amikor senki sem látja. Ez lett volna a jó alkalom, hogy tudjak vele beszélni, de megint elsétált.

- Hol van Thor? És te Rogers! - emelte fel fenyegetően az ujját.

- Hé! Ezt közösen találtuk ki!

- Kapsz te mindjárt olyan közösent! Nézd meg a hajam!

Én azonnal észrevettem, amikor kinyílt a lift. Még most is gyönyörű. Akármit tesz akkor is az lesz.

- Jól van. Bocsánat.

Egymás után bejöttek a többiek is, így a kanapé felé vették az irányt. Én is. Mindenkin volt valahol torta.

- Este megyünk? - villanyozódik fel Tony.

- Nyughass Playboy. Nem - inti le a lány.

- Olivia! Mi az, hogy nem!?

- Vissza kell mennem.

Kurvára zavart ez a magán akciója. Kértem Fury-t, hogy rakjon ki engem és tegye vissza őt. De már eldőlt. Olivia külön jár és Florence-t keresi. Steve-el tartotta állandóan a kapcsolatot, de keveset árult el róla. Akkor tudtam mi van vele, ha éppen ott voltam, amikor hívta.

Először azt gondoltam nem gondolja komolyan, amit akkor mondott. Aztán átdobta a ruháim egy portálon és nem keresett. Sehogy sem. Majd más munkát vállalt. Akkor tudtam, hogy azt komolyan mondta.

Sosem voltam még olyan ideges, mint akkor. A lakásom romokban volt. Dühös voltam, tomboltam. Aztán jöttek a nők, de még rosszabb volt, mint azelőtt, hogy együtt voltunk.

Elég volt most is csak megfogjam a vállát. Annyira szerettem őt még mindig.

- Máris vissza kell menned? - kérdezte Natasa aggódva.

- Igen. Talán meg van a hely, ahol van. Csak ezért jöttem haza ma reggel és lassan megyek is. Sajnálom - nézett rájuk szomorúan.

- Ne már. Azt hittem ma buli lesz - fakad ki Stark.

- Ne haragudjatok. Tényleg sajnálom.

- És ha több időd lesz? - kérdezi Thor.

- Nem tudom mikor lesz. Most pár napig biztosan nem.

Mindenegyes alkalommal, amikor ez feljön tiszta ideg leszek. Az elmúlt hónapokban csak ezen agyaltam. Igaza volt. Neki volt igaza és nem nekem. Annyira féltettem, hogy bármi megtettem volna csak ne legyen baja. Akár még be is zártam volna valahova és pontosan ez miatt veszítettem el.

- Azt tudhatjuk hova mész?

- Clint, ne legyél kíváncsi.

Ez a mosoly. Hányszor mutatta meg nekem is. Most pedig csak undorodva tud rám nézni. Én tettem azért, hogy ez így legyen.

- Egyébként Svájc - bökte ki. - És gyönyörű hely ilyenkor nyáron! Ha lenne több szabadidőm esküszöm felmásznék a hegyekre. Vagy csak kirándulnék. De lehet egyszerűen csak ülnék és innám a kávém a tájat bámulva.

- Értjük. Szép hely - dob neki egy párnát Tony.

- Az. Tényleg sajnálom - mosolyog rájuk szomorúan. - Ha most valóban a jó helyet találtam meg akkor aztán lesz idő mindenre.

- Tudod mikor lesz a következő? Szeptemberben Wilsonnak - akadt ki újra Tony.

- Bocsi - nézett rá aranyosan.