Elemi erők (Marvel ff)

36. Mosoly szünet

Olivia szemszöge

Az ajtó nyitására ébredtem, majd a lépteit hallottam.

- Olivia, ébredj. Buck mindjárt itt van.

- Barnes nem tud egyszer az életben elaludni? - motyogtam a takaróba.

- Az nem ő, hanem te.

Fejemre húztam a takarót. Mivel már felébresztett visszaaludni nem fogok, de még henyélhetek.

- Tedd el innen ezeket a táskákat!

Tegnap kicsit túl toltam a vásárlást, de hát nincs semmim! Most már van. Szegény Steve ott állt mellettem, amikor a fehérneműk között válogattam és kérdeztem tőle melyik szín a legjobb. Az arcára volt írva mit gondol, de maradt és segített elhozni mindent.

Nem sokkal később tényleg kopogtak. Minek jön mindig ide? Menjen egyedül. Eldöntöttem, hogy most én fogom azt tenni, amit ő. Úgy fogok viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Semmi. Az ölelése se váltott ki semmit. Semmit. Tényleg semmit.

Így is rezeg a léc a lábam alatt. Tegnap látott minket Logan és írt is. A veszekedés óta nem találkoztunk. A baleset miatt azt mondtam neki, hogy sok munkát kaptam és nem vagyok itt. Majd lát két pasival. Ha tudná az egyik csókolt meg...még szerencse, hogy nem mondtam el.

- Vigyázz a táskákra. Valaki tegnap lusta volt elpakolni, ahogy most is az.

- Nem akarsz újra jégbe fagyni? - kérdeztem. - Akkor legalább csend lenne. Ezért van mindig ilyen hideg itt?

- Már feljebb vettem a fűtést!

- Nem eléggé - húztam még feljebb a takarót.

Még mindig hideg van itt, pedig tényleg feljebb vette, de nem eléggé. Hogy bírják ezt? Fury-nál is hideg volt először. A férfiak ezt szeretik?

Hallottam, hogy valaki az asztalhoz ül, valaki pedig járkál a konyhában.

- Forró csoki vagy kávé?

- Forró csoki - válaszoltam Steve-nek.

- Beszélj hangosabban!

- Forró csoki! Szerencsétlen.

Mindent hallottam, de nem foglalkoztam vele.

- Olivia. Van húsz perced és megyünk!

- Miért kell ilyen korán? - nyafogtam fejemen a takaróval.

Még csak négy óra múlt és éjfélkor feküdtünk le a film után.

- Hamar sötétedik. Angliába érünk mire felkel a nap.

- Annál hamarabb én sem akartam kelni - dünnyögtem.

- Fury hagyott lustálkodni?

- Még a reggelit is az ágyba hozta.

- Ilyet sem gondoltam, hogy hallok róla.

Végül lerakott három bögrét, ha jól számoltam, majd hosszú léptekkel a fürdőbe ment.

- Mióta ismered Fury-t?

Mindig ezek a kérdések. Miért nem tud csendben lenni, ahogy én?

- Kérdeztem.

- Hallottam! Húsz éve.

- Amikor történt? - kérdi meglepve.

- Igen. Carol ismerte őt és rá bízott.

- Így már értem a viszonyt kettőtök között. Nem mindenki dobja fel a lábát az asztalára. De miért Maria húga?

- Nem olyan feltűnő - mi másért?